2011. december 27.

Több, mint egy hónapja meg sem nyitottam a Windows Live Writer-t(ezzel írom ezeket a sorokat is). Lusta voltam. Nem is volt igazán miről írni. Most is csak annyi van, hogy boldog karácsonyt. Igazából nem is erről akartam írni. Tulajdonképpen semmitől. Egyszerűen csak próbálok valami elfoglaltságot találni, hogy ne kelljen magam rávenni egy iskolai feladatra. Ki kell választani egy deviáns viselkedési módot és arról kell írni egy kis fogalmazást. De én nem akarok! Órán még nagy volt bennem a lelkesedés, de ez hamar alább hagyott. 2 téma érdekelne: Öngyilkosság, ‘extrém’ szexuális irányultság. Fogalmam sincs, melyiket válasszam. Igazából egyikről sem tudnék írni, olyan formában legalább is, amiben tanár úr megköveteli. Szóval egyik nap erre, a másik nap arra a témára hajlok. Nem ártana elkezdeni, a határidő 31.-e. Ez a karácsonyi szünet elvette az életkedvemet az iskolától.

Egyébként kaptam egy csomó nagyon jó könyvet karácsonyra. Amit most elkezdtem, hát alig tudtam este letenni. Fantasztikus! Be is linkelem a könyvismertetőt.

Egész nap olvashatnék, én mégis itt ragadok állandóan. Bárcsak elmenne a net! Viszont… mégsem lenne olyan jó. Ugyanis facebook-on értekezik az osztály, és ha lemaradok valami fontos infóról, hát az szívás. Oké, pontosítom a kívánságom: Menjen el a net az egész világon! Nem maradok le semmiről. De jó lenne! Nem rohadnék itt egész nap, olvashatnék, kötögethetnék, horgolhatnék(nagyi megtanított) vagy gitározhatnék(unokatesóm megtanított). Apropó, gitár. Így van. Bénaságomat tanítani kéne. Azonban elszánt vagyok, gyakorolgatok. Elméletben már tudom, hogy kéne elgitározni a This is Halloween és az FMA 1. openingjének az elejét. Gyakorlatban minden második hangnál meg kell állnom hogy elrendezgessem az ujjacskáimat.

Kaptam egy szép Londonos füzetet, ami annyira megtetszett, hogy muszáj volt írnom valamit a hátuljába. Megjegyzem, mániám a füzetek hátuljába írkálni. Minden, amit személyes szórakoztatásra szánok, a füzetek hátuljába kerül. A hivatalos iskolai cuccok az elejébe kerülnek. Kivéve a nyelvvizsga előkészítő dolgai. Azok az angol füzet hátuljában laknak. Na, szóval, muszáj volt írnom oda valamit. Rájöttem, hogy nagyon régóta nem írtam semmit a kis történetembe, ezért ott folytattam. Egyébként az egy dolog, hogy nem írtam le, másik pedig, hogy folytattam-e. A fejemben egyre tovább haladnak az események, néha azon kapom magam, hogy csak bámulok magam elé, miközben épp elképzelem a történéseket. Imádok a fantáziámban élni. A karaktereim nem láthatnak engem, viszont én mindent láthatok, amit csak kitalálok nekik. Azt csinálják, amit akarok, azt mondják, amit akarok, ott vannak, ahol akarom, hogy legyenek. Hehe. Imádom kihasználni a helyzetet. Milyen csodálatos szerkezet az emberi agy!

Elkezdtem nézni a Kuroshitsujit. Az első évadot sikeresen letudtam. Reakcióm: Eáóüéaaaaa. Ájájájájájjááá kell akarok mééééég többet. Második évad 8. része jön. Megjegyzés: Gyűlölöm azt a ribanc fehérhajú szobalányt. Megérdemelte, hogy Alois kinyomta a szemét. Alois komornyikja nem tetszik. Sebastian sokkal jobb. Yes, my Lord! ♥ Ohhohoo, És akkor a párosítások. #1: SebbastianxCiel #2: AloisxCiel #3: GrellxSebastian. Grell valami fantasztikus :D

Shota desuyon

...Te jóóóó ég O///O Ezt muszáj megosztanom valahol.

Már ha jól tudom, említettem, hogy yaoi hónapom van. Kehh, ez nem semmi! Mondanám, hogy figyeld a szöveget, de... Juj! Isteni. És beteges yaoista vagyok, félek magamtól.

Íííírni kéne de lusta vagyok. Mindig találok valami mást, ami elvonja a kedvem. Ó, egyébként shounen-ai,yaoi hónapot tartok. Megnéztem a No.6 című animét, meghalok, annyira imádom. Olyan bőgést levágtam,mikor vége lett... Kemény 11 rész, heh! Elkezdtem nézni a Junjou Romanticat, függő vagyok. Újranézem a Gravitationt, ismét. Esetleg tudna valaki ajánlani némi finomságot, hogy kitartsak december közepéig?

Anime Munters
Katt ide xD

Stranger

Olyan jót beszélgettem egy idegennel. Csak annyit tudok róla, hogy 15 éves, fiú és Californiai. Még a nevét sem tudom. Majdnem egy órán keresztül írkáltunk egymásnak (angolul), nagyon jól elvoltunk. Az a baj, hogy soha többé nem fogok vele újra beszélgetni. Csak egy idegen, akit ennél jobban nem fogok tudni megismerni.

00:00

És tényleg.

Mindig

Mostanában mindig ilyeneket rajzolok. Nem akarom feltenni Facebook-ra.

Zombulni akarok

Aludni akarok és egész nap zombulni a lakásban össze-vissza. Nem akarok iskolába menni. A tanulással semmi bajom, egyszerűen leterhel ez a 9+7+9+7+8=40, szóval 40*45= 1800 perc=30 óra  folyamatos koncentrálás.
A teától állítólag bepörög az ember. Én tegnap 3 bögrével ittam meg és elaludtam tőle. Az energiaital sincs rám semmilyen hatással.

Buszmegálló

Vele sétálok a buszmegállóig, mert tényleg a szomszéd faluban lakom. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni ehhez a képhez.

Szeptember

Íme, itt lennék. Ébressz fel, mikor véget ér a szeptember.
Sikeresen elkezdtem az évet. Vannak ötöseim meg egy négyesem. Le vagyok terhelve, ugyanis hétfőn 10 kilós a táska. Lemértem. Szekrényem meg nincs, mert tudod, ki fog rohangálni szünetben. Kiderült, hogy járnom KELL különangolra, hogy felkészüljek a nyelvvizsgára. Fantasztikus. Ez lesz a harmadik felkészülős év. Azt hittem, megúszom, de nem. Anyum erőlteti annyira. Na nem a nyelvvizsgát, az tényleg fontos és le szeretném tenni. Az előkészítőre gondoltam. Ma tudtam csak meg, hogy emiatt hétfőn és szerdán 9 órám lesz. Hát nem csudi? Örülök, ha háromnegyed 5re hazaérek. Ilyen sokáig még akkor sem voltam a suliban, mikor napközis voltam. Nem panaszkodom, biztos lehetne rosszabb.
Szkenneljem, ne szkenneljem? Szkennelem. Scan Status: 32 %…62%…83%…100%

Tudom. Nem lett valami hűdehajde. Ezt le is zártuk.
Beszéljünk az itthoni dolgokról. Meghalt a szürke macska kiscicája, akit Ingridnek neveztem el a halála előnapján. Valószínűleg a betegség vitte el. Lett “helyette” egy gyöngytyúkunk. Nem mi akartuk, egyszerűen csak bejött az udvarba és ideköltözött. Egész jól elvan. Majdnem egy hete mondta apum, hogy lett egy Gyöngyikénk. Azóta itt van, bár ritkán látom, mert rendszerint a fán van, mikor elindulok reggel itthonról. Ma láttam, mikor hazaértem. Meg is ijesztettem véletlenül. Nem figyeltem, hogy ott van és bogarakat gyűjtöget a fűből, és nem valami finoman csuktam be a kiskaput. Csattant. Gyöngyi megijedt. Gyöngyi arrébb állt bogarászni. Mesélek még egy állatos sztorit. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy macska, amelyik fogta magát és ideköltözött. Etetgettük, szerettük, csak a cica nagyon beteg volt. Mégsem halt meg. Helyette két kiscicát fialt nekünk… Akiket nem etetett és éhen haltak. Telt, múlt az idő, ismét születtek kiscicák, ezúttal 3 gyönyörű kis teremtmény… Szintén ott hagyta őket elpusztulni. Nem tehettünk értük semmit. Hónapokkal később ez a nagymacska szétterjesztette betegségét a többi cicára, akik már hosszabb ideje a háznál laktak. Nekik szerencsére nem lett bajuk… Kivéve egy szürke macska kiscicájának. Begyulladt a szeme, beteg volt, elvittük hát állatorvoshoz, aki injekciót döfött a kis 40dekás állatkába. Másnap meghalt. A beteg macska lelkén már 6 kisállat halála száradt. Ez így nem mehet tovább – gondoltuk, majd az említett jószágot autóba raktuk és elvittük a falu szélére, hátha nem jön haza és bemegy abba az udvarba, amit kinéztünk neki. A terv nem sikerült, a macska hazatalált. Pár napra rá látjuk, hogy furcsán viselkedik, nagy a hasa és a hintaágyon fekszik. Gyorsan leveszem onnan és beteszem a macskakosárba, mert úgy tűnik, éppen fial! Úgy volt. Végignéztem, ahogy 3 életképtelen kiscicát szül. Az első könnyen jött, de látszott, hogy valami nincs rendben. Burokban volt, amiből az anyja nem szedte ki. Még mozgott, de az már csak a haláltusája volt szegénynek, valószínűleg fuldoklott. Nem élte meg a testvérei születését. Ő egy kicsit nehezebben jöttek ki. Azt hittem, csak 1 van, de utána láttam, hogy az igazából 2 nagyon kicsi cica.Éltek, de az anyjuk egyszerűen tájuk feküdt. Másnap reggel a nagymacska már nem volt ott, 3ból 1 cicus még mindig az életéért küzdött. Az egész kosár tiszta mocsok és vér volt. Olyan bűz terjengett, hogy rosszul lettem. Anyukám azt mondta, délben már egyik sem élt. Eltemette őket. Így történt hát, hogy a nagymacska miatt 9 pici cica vesztette életét.
Még egy valamit elmondok, utána pá. A buszon hétfőn odaült mellém egy lány, akivel összeismerkedtünk. Először kicsit meg voltam ijedve, mert nem nagyon szólok idegenekhez. Ő viszont tök közvetlen volt. Tegnap már a pasijáról is beszélt és megosztottuk egymással a fájó emlékeinket, meg a heti időjárást. Ma nem előre ültem, hanem kicsit hátrébb, szóval most nem jött oda. Előrement, hogy kilásson az ablakon. Nem beszélgettünk, csak annyit, hogy megkérdezte, miért ezzel a késői busszal megyek. Érdekesség: A legjobb barátnőjét úgy hívják, mint engem, az én legjobb barátnőmet pedig úgy hívják, mint őt.
Utoljára egy zene.

Hol vagyok?
Hát nem itt, az tuti. nincs időm(?) írni. Pedig lenne mit. Kiolvastam a hullás könyvet( Mary Roach: Hullamerev - a holttestek lenyűgöző élete). Egy 700 oldalas könyv közepénél tartok( Árnyak útján). És most azt hiszem, megyek vissza rajzolni. De előtte még:

Figyeld a nő hangját 1 perc után.

Csak egy mondat.

Bár tudnék varrni!

Hosszú, vörös haj

Mentem sportolni. Olyan jó kimondani. Főleg, hogy nem igazán szeretek mozogni, egyvalamit kivéve. Az úszás. Igen, úszni voltam és menni is fogok.
A mai nap érdekességei:

• Halott denevér megszemlélése közelről. Reszt in písz, diör denevér. Ők a kedvenc állataim.
• Sport – kőkemény úszás – úszószemüvegben.
• Biciklizés hót sötétben apával. Volt lámpánk, de az (már megbocsáss a kifejezésért) lóf*szt se ért. 1 méterre elláttunk magunk előtt, azon túl a nagy büdös semmi. Feketeség. Vicces volt, mert odafelé úton láttunk három kivilágítatlan részeget, visszafelé pedig az egyik eltűnt. Valószínűleg elaludt az árokban.
• Úton-útfélen (értsd: Google)olyan emberekre bukkanok… na jó, a végén már hisztérikusan kutattam olyan emberek után, akik Bill-re(az én Bill Allwar-omra) emlékeztetnek. Akár egy kicsit is. Először ez a fiatalember: Utána pedig rá bukkantam: Ha megnézed, neki a haja picit rövidebb, mint a drágaszágomé. Haj-ügyileg Első Srác hasonlít jobban, de az sem teljesen ugyanaz. Második Srácnak viszont van száj –és orrpiercingje. Nahát! O, mielőtt elfelejtem, Második Srác énekel. tessék, lássék!
  
     És van egy másik videó is, aminek a klipje különösen tetszik a kiírások miatt. Ez lenne az(de ígérd meg, hogy figyeled a feliratokat!)
  

Hamarosan megyek alukálni. Igaz, elhatároztam, hogy fél 1kor megyek, de ez úgy tűnik, el lett halasztva 3 órára. Mint mindig.

Sebaj, kihasználom ez a maradék hetet.

Szerinted fogok olyan srácot találni, aki Cillian-re hasonlít? Szeretnék találni. Pedig azt hittem, Bill-félékből kevesebb van.

Jó éjszakát nekem, neked meg amit akarsz.

30 minutes

Nővérem mutatta, mikor még kicsi voltam. A MusicMax-on ment, akkoriban az volt a Minimax után. Nemrég eszembe jutott ez a zene. Imádom.

Álmomban meghaltam

Lefekvés előtt rengeteget gondolkodom. Akár órákig. Igen, amíg el nem alszom, bár valamelyik nap az a rész megint kimaradt. Nézzük a jó oldalát, le tudtam fényképezni a napfelkeltét, amire tökéletes rálátásom volt a szobám ablakából. A nap pont a templom és egy ház között bukkant fel. Szép volt.
Visszatérve a gondolkodásra, minden eszembe jutott, konkrétan 2 blogbejegyzést írtam le fejben. De mostanra elfelejtettem, csak néhányra emlékszem. Például arra, hogy eszembe jutott megint, mitől félek a legjobban. Igen, igen, ezt már mondtam, a háborútól. De hogy pontosítsak, a háborúnak attól a részétől félek, mikor az országok bevetik egymás ellen az atomfegyvereiket. Hatodikos koromban láttam egy videót, amikor csak visszagondolok rá, elkezdek könnyezni. A félelemtől. Mi lenne, ha hallanék valami furcsa hangot, mintha valami zuhanna… Felnéznék az égre és valami csillogót látnék. Közeledik. Hirtelen minden megváltozik: Vakító fehérség, minden kis zajforrás elhallgatna, és olyan érzés lenne, mintha bedugult volna a füled, vagy víz alatt lennél. Csak ez az érzés sokkal de sokkal erősebb. Dobhártyaszaggató. Nem kapsz levegőt, valami közeledik hozzád. Egy lökés. Elrepülsz, de nem érzed, hogy fájdalmat okozott volna. Miért? Mert szó szerint leolvadt a bőr a testedről, a szemeid kifolytak és ezekhez képest a lökés által nyert sebek meg sem kottyannak. Ráadásul meghaltál. Már ha elég  közel voltál a bombához. Az is előfordulhat, hogy életben maradsz, de az atomtámadás jelei jól kivehetőek rajtad, például csak a tested egyik feléről olvadt le a bőr, a szemed csak félig folyt ki de még képes vagy sétálni. Gondolkozni már nem tudsz, a fájdalom elvette az eszed. Meg talán károsodott az agyad. Csak mész előre céltalanul, mint egy zombi, amíg össze nem esel és elemészt a tűz, ami körülötted keletkezett.
Álmomban megéltem már egy párszor. Na, nem a videó miatt, mert azt csak később láttam. Pont az álmaim miatt kezdtem el foglalkozni ezzel az atombomba-témával. Mindent éreztem. Nyomasztó volt. Nem is tudom, hányszor álmodtam, de minimum háromszor. Ezek közül az egyik olyan volt, hogy egy házban voltam és mikor éreztem a lökést, láttam a fényt, satöbbi, satöbbi, akkor nem haltam meg. De nem bírtam rendesen gondolkodni, csak mentem és mentem. Megláttam a szüleimet, akiknek az arca beesett volt és olyan… halott. Utána felébredtem.
Igen, elég régen álmodtam, de annyira emlékszem rá… Rettenetes volt.
A másik kettő az olyan volt, hogy kint voltam a szabad ég alatt és minden úgy volt, ahogy az előző előtti-előtti bejegyzésben írtam. Addig a részig, hogy meghaltam. Nem valami muris dolog, ha meghal az ember álmában… Ráadásul ezt kétszer álmodtam meg ugyanígy. A helyszín volt csak más. Szóval, ez elég indok volt, hogy rákeressek bizonyos dolgokra. Ismétlem, ez akkor volt, mikor hatodikos voltam. Ezt a videót találtam először( hmm… inkább linkelem, mert elég érdekes képet rakna ki a youtube hozzá.): Első videó
Fincsi. Az életemre esküszöm, hogy a videót csak az álmaim UTÁN láttam. Még egy, ami hosszabb és több dolog van benne. Beleértve a sétáló “zombikat”(WARNING! THE SCENES ARE GRAPHIC BUT HISTORICALLY ACCURATE. Written and lived by a survivor):Második videó
Asszem megint sírtam. Nem akarom ezeket én is megélni igazából. Még álmomban sem.
Elköszönök.
Sweet Dreams…

Preview

Ember, ki itt tartózkodsz, amennyiben kíváncsi vagy valamire, ami írásos formában örökítődött meg és egyenesen a fejemből jött, kattints IDE. Ám vigyázz! Ne számíts semmire, mert csalódni fogsz! Köszönjük, viszont hallásra.

Nem bírok magammal

A következő rajz egyenesen a fejemből jött. Itt az idő egy kis Bill-Cillian képhez! Megvan a maga története…

Formspring

 A 100. kérdés örömére:
http://www.formspring.me/xHikox

Az utazás beindítja a képzeletet

Elmentünk Egerszalókra egy kis nyaralás erejéig. Nagyon jó volt. Elmentünk a fürdőbe is, amire azt mondták, hogy 17 medencés. Lett is egy elképzelésem, hogy milyen, nos, tévedtem. Fogalmam sincs, hogy tudtak ott annyit összeszámolni. Talán a lábmosókat is belekalkulálták… Meg egyenként azokat a 30 cm-es vérkeringés segítő miniatűr sétálómedencéket. Érdekesség, hogy felváltva 12°C és 34°C vízben kellett mászkálni. Eléggé csípte a víz a lábamat. Állítólag egészséges. Képzeld, ez volt életemben a harmadik olyan koncert, amire el sem akartam menni. (Olyan még nem volt, ahol ott akartam lenni.)Az első egy Republic koncert volt még régen, a második egy Sp(!!) koncert, most meg nem Tabániba botlottam bele? Nahát. Két nap fürdőzés után voltunk Egerben, ami nagyon jó volt. Kaptam egy sárkányos díszkelyhet. Fantasztikusan néz ki! Beleszerettem. Ígérem, egyszer majd lefényképezem a porcelánbabáimmal együtt és majd megmutatom. Egyébként azért volt nagyon jó Egerben lenni, mert osztálykiránduláson sokat ökörködtünk ott. Igaz, hogy csak pár órát voltunk, de azt a pár órát a legjobbakkal tölthettem szabadjára engedve egy számunkra teljesen ismeretlen városban. Vissza a jelenbe. Mikor indultunk vissza Szalókra, úgy elkezdett szakadni az eső, hogy alig láttunk. Félelmetes volt. A hegyről meg irtó durván hömpölygött a víz és a sár. De sikeresen visszaértünk. Ma pedig lementünk a Balatonra. Imádom a Balatont. Annyira jó volt, mikor pici voltam és ott nyaraltunk.
Szép volt jó volt, sokat kocsikáztunk. Mi lett a következménye? A fantáziám beindul, a történet a fejemben folytatódik. Azaz kiegészül. Fejben eszméletlenül jól hangzik, leírva már inkább egy össze-vissza bizarr marhaság lenne belőle. Nem adom fel. Ha bele is betegszem a hülyeségembe, akkor is leírom. Persze csak a magam szórakozására, másokat nem sokkolnék ezzel. Ki is találtam, hol tudnám biztonságosan írni,hogy a gépen ne tudja megtalálni senki még véletlenül se. Google Dokumentumok, szóval te ezért vagy a világon? Köszönlek szépen. Ennek segítségével bármilyen gépről(amin persze elérhető az internet) folytathatom a sztorit. Rajtam kívül más meg gondolom nem láthatja. Talán majd pár év múlva, mikor már nem fogom cinkesnek találni az esetlen kis irományomat, meg fogom mutatni egy valakinek. Bár attól még égni fog az arcom és a kezemmel fogom eltakarni, miközben arra gondolok, hogy micsoda balfácán voltam, hogy belekezdtem egy ilyen suta marhaságba. A történet alapjait mindig is jónak fogom gondolni, leírva már más a helyzet, mint említettem. Fejben minden sokkal jobb, nem igaz?
Már mondtam, hogy kitaláltam az egésznek a fő konfliktusát? Lehet, hogy már említettem. A napokban kezdtem el kidolgozni az elejét. Ezzel meg is lett egy igen erőteljes fordulat, ami tulajdonképpen beindítja a történet… hmm… hogy is mondjam? Lényegét? Más szavakkal az lesz az a pont, ahol elkezdődik az alap történet. Azt hiszem, a fogalmazásokban ilyennel kezdődik a tárgyalás rész. Mert ez már túl van a bevezetésen.
Ne haragudj rám, amiért ilyen sokat beszélek erről az egészről. Csak tudod, nagyon bele vagyok most szerelmesedve. Mindig is szerettem magamnak kitalálni világokat, embereket. Esetleg néha történeteket hozzájuk. Ez azonban TÉNYLEG különleges nekem. Borzasztóan szeretem a kitalált szereplőimet.
Mellesleg nekem tökéletesen elég volt ennyi a meleg nyári időjárásból. A hideget jobban szeretem.
Csók-özön! Puszi-pá.

More Pottermore

Helló és jó -nézz ki az ablakon és döntsd el, melyik a helyes- reggelt/napot/estét/éjszakát.
Első közleményem: Sikerült regisztrálnom Pottermore-ra. Mi is az a Pottermore? Tessék elolvasni itt. Ugye, milyen klassz? A felhasználónevem CharmDream103 lett. Már csak ki kell várnom az üdvözlő levelet, hogy használni tudjam az oldalt. A válasz megadásnál tisztára be voltam sózva. 11kor keltem, hogy le ne maradjak. Lecsekkoltam az oldalt dél körül, és fent volt a kérdés: Harry harmadik évében a Griffendél vs. Mardekár mérkőzésen hány ponttal vezetett a Griffendél, mielőtt Harry elkapta a cikeszt?Szorozd meg 35-tel! Kitágult szemekkel lapoztam fel az Azkabani fogolyt, egyszer azt hittem, megtaláltam, de az egy másik meccs volt. Szóval, kitágult szemekkel és remegő kézzel lapozgattam ide-oda (természetesen céltudatosan), mire megtaláltam a keresett kviddics-mérkőzést. Igen, ott van, megtaláltam! A megfejtés 60! 60*35=2100! Ezúttal kitágult szemekkel, remegő kézzel és habzó szájjal, teljesen bezsongva estem be a számítógép elé, majd bepötyögtem a helyes számot a quill.pottermore.com/ után. Átdobott egy másik oldalra, ahol ott volt A Penna. Jobbra-balra kellett mozgatni az egeret, hogy reptetni tudjuk. Az volt a feladat. Először nem ment, de gondoltam, hé, minek bénázok itt, mikor a digitalizáló tábla tollával is megtehetem? Megjegyzem, azzal sokkal de sokkal könnyebb volt a levegőben tartani a kis huncutkát. Sikerült! Ó, te jó ég! Megadtam az adataimat, kiválasztottam a legjobb felhasználónevet és őrült rajongó módjára vigyorogtam és vártam a regisztrációt jóváhagyó e-mailt. Körülbelül 2 percenként frissítettem szerencsétlen a freemail-t. Utána kicsit ráhagytam és megint lecsekkoltam. Megérkezett! Fuck yeah!
Ez volt az én Pottermore-sztorim.
Én tényleg csak éjjel tudok írni. 2:18 van, de én most vagyok csak elememben. Valószínűleg átkapcsoltam éjjeli üzemmódba. Beszélgetni is éjszaka szeretek a legjobban, bár nincs kivel. Ezért csak írok.
Oh, és még valami. Elkezdtem. Viszont rá kellett jönnöm, hogy csapnivaló vagyok történetírás terén, ezért kicsit lelombozott az egész. Különben meg azt vettem észre, hogy az “írókám” meglehetősen finnyás. Itt, asztali gépen például nem nagyon szeretem írni, édesmindegy, hogy milyen napszak van, egyszerűen -Nem…Jó…- Kipróbáltam laptoppal az ágyikómból, na azt egészen jól fogadtam. Pedig nappal volt és még a tévé is leüvöltötte a nyakam. Képzelem, milyen lenne éjszaka, sírikussban. De anyumnak kell este a laptop. Majd holnap próbálom akkor elcsórni, mikor már túl fáradt a netezéshez.
Tegnap, bár az már inkább tegnapelőtt így 2 óra után, megnéztem ismét a Juno-t. Imádom azt a filmet. Az elején még kicsit tartottam Vanessától, Mark-ot meg bírtam, a végére viszont abszolút megváltozott. Pedig már láttam előtte a filmet! Megjegyezném, hogy Mark egy szemét genyó.
Ennyi voltam mára. Meg talán holnapra. Ki tudja, lehet, hogy soha többé nem fogok visszatérni. Nem félreérteni, nincs semmi olyan tervem, hogy a fény felé menjek, vagy ilyesmi. Csak az élet bármikor véget érhet. Meg a blog is.

Most

Volt már olyan érzésetek, hogy alkotni akartok valamit MOST azonnal? Nos, nekem is ilyenem van éppen. De nincs ötletem.

Celtic Legends - Irish drinking song

Ma találtam. Nem tudok betelni vele :D Nem is tudtam, hogy én ezt ennyire szeretem!

A lényeg: Ők Ketten ♥

Finom volt a vacsora. Sonkás sült tojás tőlem és garnélarákok anyumtól. Olyan jól laktam.
Mostanában nem igazán tevékenykedek errefelé. Két okot mondok: Az egyik a nővérem. Addig nem írok, amíg itt van, nehogy meglássa. A másik pedig a lustaságom, amit már tanítani kéne.
És most, hölgyem vagy uram, összevisszaság következik!
Voltunk Erdélyben(Sikaszó). Gyönyörű hely, de az utak félelmetesen katasztrofálisan rosszak. Még azt sem vettem észre, hogy a kisbuszunk elütött egy kutyát. Azt hittem, újabb kátyú.
Épp most hallgattam valamit, amit majd meglepetésként be is fogok ide linkelni.
Láttam a Harry Potter és a Halál Ereklyéi második részét, ami egyben a legutolsó is. Mit mondjak? Fantasztikus. Életem legjobb filmje, amit semmi más nem fog überelni. Szétbőgtem magam rajta.
Ennek köszönhetően a mániám csak ennél jobban felerősödött, már pedig ez igen nagy szó. Ha szembe jönnél velem az utcán, a szemeimben is látnád a Harry Pottert.
Remélem a twincest fanficeket nem vennéd észre a szememben. Ugyanis FredxGeorge forever. Hmmm… Meg CharliexBill. Erre van is egy zene. Belinkeljem? Persze, hogy be fogom.
Hamarosan kipusztul az uborka(állítólag) így nem kell majd menni dolgozni. Alhatok sokáig!
Voltam fent nagymamáméknál a tetőn. Ez egy külön élmény. Rájöttem, hogy imádok tetőn lenni.
A Skittles ritka finom.
Elképesztően imádom a kitalált karaktereimet. Na, nem képzeletbeli barátokról van szó, ugyanis az én karaktereim nem ismernek engem. Azt hiszem, már említettem őket. William és Cillian. Bill és Kyl. Ők azok, akiknek a története húsvét óta a fejemben bontakozgat. Ahhoz képest még egy büdös mondatot, még annyit sem írtam le a sztoriból. Bár jó ez így a fejemben. Azért mégis jó lenne megörökíteni…
Többször is elfelejtem, milyen nap van, illetve hanyadika. Nem zavar, hisz ez hozzátartozik a nyárhoz.
Hogy a viharba tudott lehámlani a vállam, mikor ki sem mozdulok itthonról, ha meg mégis, akkor rövid ujjúban flangálok…? Közben meg nem látszana, hogy barnultam volna. Még szerencse! Szeretem, ha fehér a bőröm.
Egyik este zenét hallgattunk. Ismeri valaki a Groovehousetól a Vándort? A szövegét félreértettük. Lenin őrzi még talán a szenvedélyt.
Van Facebookja. Írtam is Neki. Ő meg vissza. Kicsi szívem nagyot dobban.
Várom a tanszervásárlást és az új könyveket. Meg a többieket. Jobban mondva a barátaimat, de a többiek közelségét is hiányolom már.
Na ha már említettem a Fred George témát, Lássunk egy másik hasonlót: HikaruxKaoru. Imádom őket. Az lenne a legjobb, ha lenne róluk külön egy anime(amiben nincs benne Haruhi). Imádom azokat a pillanataikat! Jaj, Hikaru… Oh, Kaoru…
Befejeztem. Most jöhet a nyalánkság.
Először is kezdjük egy meglepetéssel, ami nekem nagyon tetszik.

Másodszor pedig egy különleges gyöngyszem, főleg nekem. Neked vagy tetszeni fog, vagy elkap a hányinger. Megjegyzés n°1: A szöveget figyeld! Megjegyzés n°2: Egészségedre :)

Na még valami. Mielőtt bemutatnám(ismét, ha már esetleg megtettem) a két kitalált drágaszágomat, egy kis beharangozó zene. Teljesen beleszerettem. Megjegyzés n°1: Figyeld a zenét. Megjegyzés n°2: Csekkold a csávót, mert ritka az ilyen helyes legény manapság.

Hölgyem vagy uram, bemutatom Önnek(esetleg önöknek, amennyiben Cicus is ott tartózkodik): William Allwar és Cillian Freelove.


Már valószínűleg találkoztatok, de akkor Bill haja össze volt fogva, Kyl frizurája pedig más volt. Ugyanis halad az idő, az emberek a hajviseletükkel együtt változnak. Mindenesetre imádom őket. A sztoriból elárulok valamit, ami már biztos és nem fogok rajta variálni. Bill tudja az igazi és talán egyetlen barátjáról, Kylről, hogy a fiúkat szereti. De ezzel nincs semmi gond. A történet előrehaladtával Bill rájön valamire. (Na ugyan mi lesz az?) Már rengeteg mindent kitaláltam. Sok ötletet dolgoztam ki fejben, de egy részét el is vetettem. Most is megszállt egy gondolat, de nem tudom, mennyire lenne jó a történetbe. A lényege az, hogy gyorsan csap be és nagyot üt. Közelebb hozza a két fiút egymáshoz, de nem jó értelemben. Embert próbáló feladat higgadtan átélni. Na, hogy hangzik? Konkrétan még nem mondom ki, hogy mire gondoltam. Furán hangzik és nem illik bele a képbe(nekem persze beleillik, de hát minden az én fejemben van. Még szép, hogy nekem beleillik.) Majd talán itt publikálni is fogom, ha elkészül egy részlet belőle. Azért az még odébb van! Ez az egész már nagyon ki akar törni a fejemből. Szinte érzem, ahogy egyre fogynak a Gigabájtjaim. Ezek ketten már szabadulni akarnak innen!

Teljesen beleszerettem.

Emilie Autumn - Manic Depression

The Rasmus Lucifer's Angel

Ez a zene a legújabb szerelmem.
They Hunt You... The Lucifer's Angel.

Kirándulás

A kirándulás ténylegesen elkezdődött, mikor a busz nagy nehezen feltolatott a lejtőn. Azt hiszem, elkezdett esni az eső. Elkezdett esni? Szakadt az eső. Brutális volt. A kisebb tatyókat vittük magunkkal a kis faházakhoz, ahol az ott dolgozó hapsi, Smucig várt minket. Ugye, milyen király névvel illettük?  Rászolgált. Mellesleg az egyik kajálásnál nem hozott kaját többeknek(azt hiszem, úgy fél-1 óra múlva megkapták), nekem meg egyszer egyáltalán nem adott… Nem baj, jobb is volt.

Szóval ott tartottam, hogy Smucig kiosztotta a kulcsokat. Mentünk megnézni a helyünket, amihez egyébként konkrétan sáron kellett lecsúszni. Szandi, Eszter, Ágota és én benyitottunk a szobába… és kiderült, hogy az kurvára nem lesz , ugyanis 3 személyes volt… Na bassza meg. Már úgy volt, hogy Ágotának át kell menni másik szobába, de hé! Kéregessünk szobát, hátha valaki cserél velünk. Jönnek szembe Pistiék. Nektek hányas szobátok van? Négyes, miért? Mert már nem a tiétek… Akarom mondani, cserélnétek velünk? A miénk hármas, ti is hárman vagytok. Oké. Ezennel megtörtént a szobacsere. A kulcsot diadalmasan kezünkben tartva cuccoltuk a bőröndjeinket a szakadó esőben, a sárfolyókon keresztül egészen a tökéletes kis új szobánkig. Teljes siker! Nekem Bala segített cipelni a bőröndjeimet. Közben a hajam és a ruhám olyan vizes lett, hogy konkrétan folyt belőle a víz. Berendezkedtünk, majd észrevettük, hogy tiszta szutyok a padló. Gyerünk mossuk fel! Ágota jött velem kérni vödröt Smucigtól. Meg lett beszélve, hogy ezentúl nem megyünk be cipővel.

Este “kicsit” sokan lettünk. Tömegnyomor? Talán. Hiko nem bírja a tömegnyomort, elkezdett hát rajzolni és zenét hallgatni. Állítólag jó volt a hangulat. Megjegyezném, hogy a mi szobánk volt a legkirályabb. Miután leülepedett a tömeg, átmentünk Pistiékhez. Jól elvoltunk. Imádok velük lenni.

Utóirat: A reklámok kurva hosszúak.

Kirándulás bevezetése

A kirándulás? Imádtam. Hol is kezdjem? Hmm… Az elején leszögezem, hogy az események valószínűleg NEM sorrendben lesznek, ugyanis apró agyamban a időpontok össze vannak keveredve.

A gimi felé menet idegeskedni kezdtem, mert láttam, hogy sokan vannak már ott. Azt hittem, mi érkeztünk utoljára. Nem. Leparkoltam a bőröndjeimet és az édesanyámat, majd odazarándokoltam a barátaimhoz. Szandinak vittem pilótás fejhallgatót, ezen kívül nem volt normális. Attól még móka volt… Vártunk. Márkó is megjött. Ha emlékezetem nem csal, valami rózsaszín, mintás póló volt rajta. Örülök, hogy felvette. Befutott a busz, na, Szandival uzsgyi fel a buszra helyet foglalni! Előttünk Márkó, mögöttünk Pisti és Bala. Főnyeremény. Már csak el ne foglalják a helyet… Márkó, kérlek figyelj a helyfoglaló motyóinkra. Köszi. Mi addig lemegyünk meglesni, hogy miféle társaságba keveredtek a bőröndjeink. Búcsú anyutól és sicc vissza a járműre. Márkónak van egy halálcuki mosómacis párnája, azt hiszem, beleszerettem, csak nem mutattam ki. Jó volt olyan közel tudni Pistit és a többieket. Egész úton a “játékos” kötözködés ment, nem az a -vérre megyünk, basztikuli- piszkálódás. Ezt is jól megaszondtam.

Mi folyik itt Gyöngyösön? Múzeumlátogatásra indult a kis osztályom. Tulajdonképpen nem is volt rossz, csak izgibb is lehetett volna. A legjobb az volt benne, hogy folyamatosan Pistin élősködtem és arra mentem, amerre ő. A közelsége mindig megnyugtat. Márkót meg minden szarnak elneveztem. Voltak a kis állatok képe, magyar, és- latin neve felsorolva ott egy-egy kis táblára. Drága barátomat a latin név alapján neveztem el, mert az olyan “lol” volt. Nevettünk. Nem tudom, miért volt vicces, de akkor is az volt. Szeretek Márkóval nevetni. Jó, a kitömött állatok után jöttek az élők. Ez sokkal jobb volt. Bírom az élő állatokat. Ezek után kimentünk a dögmelegbe (kivel? hármat találhatsz.)Pisti a Petike melletti helyet nézte ki magunknak a napon, de mondtam, hogy inkább menjünk az árnyékba… Jó ötlet! Tudom. Gondoltam kihasználom a szabad perceimet, mutattam hát Pistinek zenéket. Kettőt be is illesztek ide. Még az is lehet, hogy tetszett neki, mert mikor kérdeztem, hogy elléptessem-e, azt mondta, inkább maradjon. Bár az is esélyes, hogy csak  tudja, hogy a többi zeném szar. Igazából nem szarok a zenéim, csak a … kívülállóknak…Hogy én milyen boldog voltam, hogy összehoztam a legjobb dolgaimat… Mármint Pistit és az aktuális kedvenc zenéimet. Jó, hagyjuk, ebben a pillanatban jöttek a többiek, utána sipirc a buszhoz. Indulás a következő megállóhoz!

Megérkeztünk a Kalandparkba. Én nem akartam bobozni. leültünk egy asztalhoz, és 3 perc alig telt bele, de már szétszedtük… Vicces volt. Utána elmentünk sétálni, föl az emelkedőn. Megláttuk, hogy vannak fedett padok. Halkan megjegyzem, hogy érdekes időjárás volt, mert hol döglesztő meleg volt, hogy meg esett az eső. Mindegy, mókáztunk. És mikor feltámadt a szél, odamentünk a kerítéshez, ami a szakadék elő volt téve és Titanicosan T alakba tettük a kezünket és hagytuk, hadd fújja a szél a fantasztikus, frissen mosott hajunkat. Valamelyikünk le is fényképezett minket. Jöttek Szandiék. Ja nem, ez előtte volt. Vagy nem? Mittudomén. Nem lényeg. Elkezdett esni az eső, behúzódtunk a fedett pad alá, ahova különben beesett az eső, de sebaj. Mikor csillapodott, visszamentünk a bobos izéhez. Ott egy lefedett, padokkal teli kis területen ültünk. Voltak, akik mentek még a bobon. Utána valaki talált egy érdekes dolgot. Egy …öö… Interaktív műanyag parasztot, ami a kerti budin ült és ha megmozdultunk vagy nem is tudom, akkor előállt egy vicces monológgal. Még köpött is néha. Móka volt ez is, mint minden egyéb. Ezután vissza lettünk terelve a buszba, egyébként az eső esett és villámlott. Mentünk valamilyen kilátóba, ahova nekem nem volt gusztusom felmenni viharban. Állítólag jól is tettem.

Mos pedig következzék a kirándulás tényleges része…

De csak a reklám után.

Asszem szerelmes lettem ebbe a zenébe

100.

Mivel megláttam, hogy az előző bejegyzés volt a 99., gondoltam, összehozom a 100.at is. Tádám! Jupí! A 100. bejegyzés videókat és képeket fog tartalmazni. Ha a videót nem jeleníti ki itt, akkor a jútúb tossza meg magát igényesen. De attól még meg lehet tekinteni jútubén. Csak katt rá.

Először is egy fontos gyöngyszem számomra. Egy nap Pisti megkért hogy töltsek le neki Framing Hanley számokat. Ez volt az első, amit meghallgattam és természetesen le is töltöttem.:

A következő képen Neo, a varázslatos kardforgató található. A tolltartómban lakik és ő az én szerelmem. Bárki bármit mond, a Yu-Gi-Oh! igenis menő.

Videó. Mert Andy Sixx kurva jól néz ki. Mellesleg a zene is ott van.

 

Pokémon. Mert mindenki ismeri és le sem tagadhatja, hogy akart egy Pikachu-t. Amúgy meg fogadjunk, hogy nem ismered a teljes verzió szövegét. Heh.

Sámán király. Mert Faust az enyém.

Barbie Girl. Mert Bala mindig ezt énekli és én mondom Barbie szövegét ;)

Fred és George. Mert hónapokat töltöttem/töltök/tölteni fogok azzal, hogy imádom őket. És mert egy matekfüzetbe 5 oldal magyar és egy angol sztorit leírtam kézzel. Kockánként(mármint lefelé) egy sort írtam. És még folytatom.

Ha már az ikreknél tartunk…

Utoljára 2 éve hallgattam Avril-t. Olyan akartam lenni, mint ő.

Régi, jó. Még szerencse, hogy eszembe jutott.

Pisti jut róla eszembe. Sírhatnékom van. Annyira szeretem.

Mert húsvét óta ha unatkozok vagy ha alvás előtt vagyok mindig egy új történeten agyalok, amiből ugyan még egy szót sem írtam le, de a fejemben már rengeteg dolog van. És csak fokozódnak. 2 főszereplője van.

Meg fogsz ijedni, főleg ha ismered Pistit. Tavaly nyáron lerajzoltam paint-ben. Egérrel. Digitalizáló tábla nélkül. Csak a ruháját “kicsit” átvariálta kedvemre. Halkan megjegyzem, hogy ha ilyen ruhában állítana elém, eleredne az orrom vére. Egyébként most már nem ilyen a haja. Arcot meg azért nem rajzolta, mert 1.: ne volt rá időm, menni kellett dolgozni XD 2.: rontotta volna a képet a bénázásom. Take a look.

Mert ez jó, bárki bármit is mond. És mert a föci – és angolfüzetem No Thanx-es. Ja és mert kiránduláson ezt a számot küldte el Pisti, mikor olyan közel volt hozzám.

Mert ez kurva nagy XD Azt a táncot, amit levágok a gép előtt, el se tudod képzelni.

Mert vannak legjobb barátaim :) Egy része még sose járt itt, de van akinek nem is ajánlanám. Ikszdé.

Mert ez az a rajz, amit le tudtam fényképezni. Pistitől származik. Állítólag nincs befejezve. Végül nem adtam nekem. =(

Ha még eszembe jut valami, hozzáteszem.

Kompetencia mérés rockz

Ma (ismét)volt kompetencia mérés.  Szövegértéssel kezdtem, ami szerintem könnyű volt, bár nem mindig voltak egyértelműek a kérdések/feladatok. Mind a két résszel 10 perccel hamarabb lettem kész, ezért olvashattam a saját könyvemet. A matekkal gondjaim vannak, legalább is akkor, ha időre megy. Állítom, hogy ha nem lettünk volna időhöz kötve, sokkal hatékonyabban tudtam volna dolgozni. Így meg fel se fogtam, mi van és sokszor el se olvastam a feladatot, csak átugrottam. Egy feladattal viszont rengeteg időt töltöttem. Egy átlátszó kockás feladat volt, amiben vonalakat kellett rajzolgatni. Végül sikerült összehoznom. A satírozósakat megcsináltam, mert az könnyű volt. Ha nem is tudtam, hogy kell kiszámolni, a megadott számokkal próbálkoztam dolgokat csinálni, és ha az egyik lehetőség kijött, akkor valószínűleg az volt a megoldás. Volt egy olyan feladat, hogy valami tőzsdés izét kellett kiszámolni. Oké, besatíroztam. Következő, ahhoz kapcsolódó feladat, ami így kezdődött: Emelkedett 60 forinttal… Mondom NEM, NEM EMELKEDETT! És ellapoztam. Mikor a satírozósnál nem tudtam mit kezdeni és találomra betippeltem, szinte minden esetben kérte az indoklást. Olyan szívesen odaírtam volna, hogy Mert csak. De nem mertem… Volt olyan feladat, amiben az én drága padtársam segített *_* Köszönöm~♥

A szünetekben Pistivel, Szandival és Balával voltam. Imádok velük lenni. Szandi rávilágított, hogy mindjárt vége a sulinak. De én nem akarok olyan sokáig távol lenni Pistitől :’( Mindegy, nem tudok ellene mit tenni.

Tegnap megnéztem a Hair-t filmben. A végén bőgtem egy kiadósat. Berger :’(

Természetesen Woof volt a kedvencem :) (A szőke hosszú hajú csávó)

Ez meg az 1. videó magyarul. Imádom.

Az a piros Yippi

Kajak úgy érzem, mintha már péntek lenne. Szinte minden egyes kedden ez az érzés fog el, csak tudnám, miért… Benne van a pakliban, hogy talán azért, mert régen pénteken volt dupla infó, mostanság pedig kedden. Ez viszont nem elég ok nekem, KELL még lennie valaminek. Tudjafene.
Elhatalmasodott a blog-hiányom, ugyanis senki sem akar írni… Azért még akad egy-két ember.
Írni kéne még valamit, 2 bekezdésnél többre is képes vagyok. Ez már bizonyított tény, senki sem kíváncsi rá, néha még én sem. Csak én. Rajtam kívül még engem sem érdekel. Hmmm… Waddöfákinyhell? Hagyjuk. Tanulni kéne fizikára, de nincs kedvem. Holnap tanulni kéne törire, nincs kedvem, hát most írtunk dogát! Széttanultam a fejem. Nem… Kell… Több… Mindegy, inkább törire tanulok, mint fizikára. Azt se tudom, miket vettünk. Testben ott voltam, lélekben meg valahol egész máshol. Két lehetőség volt, a kóbor kis lelkem egyik állandó lakhelye fizikán ott az első sorban van Valahol, Valakinél. ikszdé. A második hely itthon. Jut eszembe, 5ös lett az angol dogám, meg aminek nagyon örültem, a KÉMIA is 5ös lett!!!! Megérte tanulni. Tanuljál, mert…öö… tanuljál, mert úgy hogy!
Majdnem végig bírtam nézni tegnap a showder klubot. Olyan kiba’ későn adják, hogy sose bírom végignézni. Bepótolom! Oké, most fogják be a fülüket(nem sok értelme lesz ennek a folyamatnak, de a szemed azért ne hunyd le) az alekosz rajongók. Undorító, nem tudnak normális dolgot kitalálni?? Sokkal többet érne pl. egy Legyen Ön is milliomos vagy valami normális. Nem volt elég nekünk Benkő? Még ez is kell? Keressen magának feleséget egyedül, kurvára nem vagyok rá kíváncsi. Ne nézzem? Ne is. A böki csak az, hogy a nap huszonnégy órájában adják az elcseszett reklámját. Gyűlölöm. Legalább tett volna le valamit az asztalra… Ja, hogy megnyerte a “Való”világot? Hű, az bizony sok munkába telt neki. Gratulálok. Ez az ember undorító. És ez a menő. 
Térjünk vissza a normális életbe. Addams Family hiányom lett, évek óta nem láttam. Pedig szinte azon nőttem fel, egyszerűen imádtam. Minden részt, amit leadtak a Jetix-en vagy ezerszer láttam, mégsem untam meg soha. Az ilyen sorozatok igenis személyiségformálóak. Meg a Billy és Mandy kalandjai a Kaszással. Mindegy, visszatérve Gomezékhez, tegnap megnéztem néhány részt. Nem magyarul, ami igazán fájt, ráadásul még csak felirat se volt hozzá. Nem találtam sehol, csak YouTuben angolul, feliratok nélkül. Sebaj, örüljünk, hogy egyáltalán fent van. Elhatároztam, hogy megnézek egy filmet, aminek a könyvét már olvastam. Majd elmondom a címét, ha már lecsekkoltam és megállapíttottam, hogy életképes-é vagypediglen szégyenletes, hogy egyáltalán megnéztem vala.
Köszönöm a figyelmet.
A No Alibi hivatalosan is Straight Edge bandaként folytatja a pályáját ;) Tök jó :)
A fehér jegesmedvés cumikupakú piros meggyes-banános Yippi a legfinomabb üdítő a világon.
Have a nice fly.

 

Facebook is így gondolja

 A legundorítóbb emberi tulajdonság a kétszínűség.Mikor egy emberben, akit nem csak ismerősödnek barátodnak is mondasz, feltétel nélkül megbízol benne, kiadod neki magad...És ez az ember aljas és gerinctelen módon ott szúr hátba, ahol neked a legjobban fáj...Ez az életben a legnagyobb csalódás...

 

Anywhere But Here - Mayday Parade

Isteni. Kész.

Don't judge people.

Nem értem. Még mindig nem. Miért jó az valakinek, ha másokat sérteget, néha teljesen indokolatlanul? Az még “rendben”, ha valakinek oka is van rá, de Mert-Miért-Ne? alapon egyáltalán nem oké. Ha meg próbálom megvédeni az aktuális áldozatot, akkor már rögtön én vagyok a bunkó köcsög, aki ráadásul még kétszínű is, mert hirtelen milyen jó barátságban lettem az illetővel, és a támadóra rossz szemmel néztem. Nahát. Akkor inkább se szó, se beszéd elsétálok. Utána viszont bűntudatom lesz, hogy miért nem avatkoztam közbe? Se így nem jó, se úgy. //Egyszer, mikor nagyon elegem lett belőle és nagy ívben elkerültem, rájöttem, hogy az nekem százszor jobb, mint hallgatni a folyamatos piszkálódást. Azonban sokkal boldogtalanabb voltam. Néha vannak jó pillanatai, olyankor imádok vele lenni, de mint az időzített bomba… Nem tudom, mikor robban. \\

 

See that pregnant teen over there? She was raped. See that guy doing his homework from last night? He convinced his friend out of suicide. See that man with the ugly scars? He fought for our country. See that guy who is sobbing? His mother is dying. See that show-off guy? He's standing up to bullies. See that fat woman? She has a health problem. Don't judge people. You don't know their life.

Másik eset. Valaki, vagy valakik azért utálnak mást/másokat, mert nem olyanok, mint ők, a nézeteik nem egyeznek és hasonlók. Gondolok én most a romagyűlöletre, amire –főleg mostanában- rábólintanak, mert ugye sok a bűnözés. Kérek minden kedves élőlényt, az általánosítást dobjuk el magunktól jó messzire. Láttam egy videót, amiben volt szó erről. Olyasmit mondtak benne, hogy ha például egy punk megüt, akkor minden punk egy paraszt. Ha egy technos( teknős :) Ne haragudj, ezt nem hagyhattam ki) lehányja a lábad, akkor minden technos egy gyökér. Remélem, értjük a lényeget. Na, visszatérve a rábólintás-dologra, nem tudom, mennyire lehet igazam, de szerintem a média is szerepet játszik benne. Volt egy rablás. Ennyi. Ha egy roma az elkövető, azonnal kihangsúlyozzák, hogy “cigánybűnözés áldozata lett a sarki kisbolt”. A másik rablás, meg csak… rablás. Kész. Nem foglalkozik vele senki. A sarki kisbolt esetében, meg már gyűlölködve csóválják a fejüket az emberek, hogy “hát, bizony, mind ilyenek ezek”. Hmm… Lássuk csak fordítva. Egy tisztességes roma származású család nézi a híreket és elhangzik a Volt-egy-rablás-hír. A fejüket csóválva mondják: “Hát bizony, mind ilyenek ezek.” Na? NE általánosítsunk, és ne a származás alapján ítéljünk! Ha valaki rossz ember, az rossz ember minden egyébtől függetlenül. Kész. Még ebbe a kategóriába tartozik az emo-antiemo probléma, ami még nem nőtte ki magát annyira, mint az előző példa. De csak idő kérdése. Szörnyű, hogy mire képesek a gyűlölködő emberek, nem igaz? Megkérdeznék valamit. Élt valaha a Föld nevű bolygón akár csak egy értelmes emberszerű képződmény, aki kulturáltan, “buzi köcsögök” és ehhez hasonló fincsi elmés kis beszólások nélkül ki tudta fejteni, hogy miért is utálja annyira a emo-kat? Ha valaki talált olyat, kérem, értesítsen. Ja, és fontos, hogy NE olyan indokokkal álljon elő, hogy “há vagdossák az ereiket”. Ismerd meg az ellenséged, utána ítélkezz. Rákerestem és megtaláltam a “ 10 EMO dolog, amit utálok”-ra. Hát, én belekönnyeztem, hogy egyáltalán élnek olyan birkák(ne haragudjatok, bárányok), akik első hallásra elhisznek valami oltári nagy marhaságot, aminek még csak utána se néznek, de azért külön weboldalt csinálnak az adott dolog utálatáról. Nézzük csak meg közelebbről. 1: érvágás. Kérdem én: Waddöfakk? Nem győzik hangsúlyozni, hogy az érvágás NEM feltétlenül emo dolog! Esetleg a hard emo-ba sorolható, de ez szerintem ritkaságszámba menő. Ha valaki próbálkozik vagy élesben nyomja, akkor valószínűleg nem azért csinálja, mert az milyen menő már. Van egy gyenge magyarázat: Fizikai fájdalommal való tompítása a lelki fájdalomnak. Következő: Életkedvhiány. ? Az emberek életében vannak érzelmi hullámvölgyek. Mindenkinek volt már olyanja. Van, akinek több. És? Zavar? Meggátol valamiben? Nem hát. 3.: Depresszió. Kéretik utána olvasni. 4.: Liwláwluwléwlüw és társai. Újra kérdem én: Waddöfakk??? Írtam én valaha, hogy láw? Írta valaha Chris? Írta valaha egy másik emo? Khm… mondom emo. Nem picsa. Nem összekeverendő. Következő: 5. "Cejetlek" és egyéb ovis szavak. Hmm… Ismétlés a tudás-… hagyjuk. Olvass eggyel vissza, vagy hallgass örökre. 6.: Rózsaszín halálfej. Hol? Amúgy attól függ, milyen. Ha nem hányadék, jöhet. Ízlés kérdése. De ez miért baj? Nos, én meg nem szeretem a napszemüvegeket. Érdekel engem? Nem. Ha valakinek ez tetszik, áldásom rá, engem aztán nem zavar meg. 7.: Cuki szirupos dolgok. Ezt nem igazán értem, de szeretem a Nesquick szirupot. Következő: Negatív életszemlélet. Bűn? Zavar? Hallod a többiek gondolatait? 9.: Szuicid hajlamok. Ö, oké. Szabad egy táncra? Ez pont annyira vágott ide, mint a szuicid hajlamok. És, Hölgyem vagy Uram, ki minek érzi, eljött az utolsó elmés ok, amiért az emo rossz: Üresség. Kikérem magamnak, én nem vagyok üres. Van szívem, agyam, tüdőm, egyéb belső szerveim, csontjaim, mi kell még? Ez minden, csak nem üresség. Így van, fiam. Könyörögve kérlek, hogy mutass nekem egy normális embert az antik közül, akivel megbeszélhetem. Kíváncsi vagyok. Jó keresgélést és sok szerencsét hozzá. Szükséged lesz rá!

A láwról és a cejetlekről jut eszembe, egyre jobban “picsul/picsásodik”(esetleg kurvul, sajnálom, nem tudom szebben mondani) a világ. Észrevette ezt rajtam kívül más is? Követve az elvet, hogy ha nem tetszik, nem nézek oda, nem igazán jártam sikerrel. Jobbra nézek, ugyanazt látom. Balra nézek, a helyzet változatlan. Ha a hátam mögé nézek, úgy négy évvel korábbra, az emberek még nem voltak ennyire picsák. Bár az is lehet, hogy csak nem vettem észre. Még kicsi voltam. De határozottan emlékszem, hogy az akkori 13-14-14 és fél éves korosztály egész normálisnak mondható volt. Javíts ki, ha tévedek. Ha pedig meg kívánod kérdezni, hogy mi a bajom a picsákkal, nosza rajta. Én itt leszek és válaszolok.

Ezekről már írtam? Mintha arra emlékeznék… De lehet, hogy csak azért, mert folyamatosan felteszem ezeket a kérdéseket magamnak: Miért jó az valakinek, ha másokat sérteget, néha teljesen indokolatlanul? Miért általánosítanak? Miért utálnak valamit, amiről halványlila segélyfogalmuk sincs?

Rosszindulatú.

Idegesítő.

“Hisz mások is, mint mi, a különbség is lázít…”