A fiú kilépett az ajtón, de rögtön meg is állt. Hova is akarna menni? Egyedül... Legalább ha tudná, hova került Cillian... Vajon minden rendben van vele?
- Hiányzom neki egyáltalán? - kérdezte magától hangosan. A háta mögül egy ismerős hang szólalt meg. Az öreg postás, aki már szinte ősidők óta kézbesíti a leveleket a városban.
- A barátnődnek?
Bill megfordult és ránézett a bácsi öreg, mosolygós arcára. Neki is mosolyogni támadt kedve.
- Nem, nincs barátnőm. A legjobb barátomra gondoltam. 6 napja nem hallottam róla semmit.
- Ó, hát az bizony nem lehet jó. Egyébként hány éves is vagy már, Billy fiam?
- 17 leszek. Miért? - kérdezte meglepetten.
- Bele kéne húznod nem gondolod? A legtöbb ilyen fiúnak már van barátnője. - Az idős bácsi kedvesen nevetgélt.
- Úgy lesz. Viszont látásra!
Ha belegondolt, a postásnak igaza volt. Már minden osztálytársának volt barátnője(legalább egyszer), csak neki és Cillian-nek nem. Bár nála ez nem meglepő. Barátnője biztos, hogy nem lesz. A fiúkat szereti. Ezt már akkor tisztázták, mikor megismerkedtek. Billt akkor sem zavarta, mára pedig már teljesen természetes dologként gondolt rá. Az sem zavarta, hogy a többiek az osztályból kicsúfolták, mert vele barátkozott. Egy ideig minden szünetben egy emberként kántálták, hogy “Csókot! Csókot!”, de hamar megunták. Már nem érdekelt senkit. Inkább messziről elkerülték a két fiút. Mindenkinek így volt a legjobb.
Ha érdekel: https://docs.google.com/document/d/1FzUQQgJeGHiFaSlLT_KXzM9axCMsyugPt4S1vId_J1o/edit?pli=1
Ha érdekel: https://docs.google.com/document/d/1FzUQQgJeGHiFaSlLT_KXzM9axCMsyugPt4S1vId_J1o/edit?pli=1
