Kirándulás bevezetése

A kirándulás? Imádtam. Hol is kezdjem? Hmm… Az elején leszögezem, hogy az események valószínűleg NEM sorrendben lesznek, ugyanis apró agyamban a időpontok össze vannak keveredve.

A gimi felé menet idegeskedni kezdtem, mert láttam, hogy sokan vannak már ott. Azt hittem, mi érkeztünk utoljára. Nem. Leparkoltam a bőröndjeimet és az édesanyámat, majd odazarándokoltam a barátaimhoz. Szandinak vittem pilótás fejhallgatót, ezen kívül nem volt normális. Attól még móka volt… Vártunk. Márkó is megjött. Ha emlékezetem nem csal, valami rózsaszín, mintás póló volt rajta. Örülök, hogy felvette. Befutott a busz, na, Szandival uzsgyi fel a buszra helyet foglalni! Előttünk Márkó, mögöttünk Pisti és Bala. Főnyeremény. Már csak el ne foglalják a helyet… Márkó, kérlek figyelj a helyfoglaló motyóinkra. Köszi. Mi addig lemegyünk meglesni, hogy miféle társaságba keveredtek a bőröndjeink. Búcsú anyutól és sicc vissza a járműre. Márkónak van egy halálcuki mosómacis párnája, azt hiszem, beleszerettem, csak nem mutattam ki. Jó volt olyan közel tudni Pistit és a többieket. Egész úton a “játékos” kötözködés ment, nem az a -vérre megyünk, basztikuli- piszkálódás. Ezt is jól megaszondtam.

Mi folyik itt Gyöngyösön? Múzeumlátogatásra indult a kis osztályom. Tulajdonképpen nem is volt rossz, csak izgibb is lehetett volna. A legjobb az volt benne, hogy folyamatosan Pistin élősködtem és arra mentem, amerre ő. A közelsége mindig megnyugtat. Márkót meg minden szarnak elneveztem. Voltak a kis állatok képe, magyar, és- latin neve felsorolva ott egy-egy kis táblára. Drága barátomat a latin név alapján neveztem el, mert az olyan “lol” volt. Nevettünk. Nem tudom, miért volt vicces, de akkor is az volt. Szeretek Márkóval nevetni. Jó, a kitömött állatok után jöttek az élők. Ez sokkal jobb volt. Bírom az élő állatokat. Ezek után kimentünk a dögmelegbe (kivel? hármat találhatsz.)Pisti a Petike melletti helyet nézte ki magunknak a napon, de mondtam, hogy inkább menjünk az árnyékba… Jó ötlet! Tudom. Gondoltam kihasználom a szabad perceimet, mutattam hát Pistinek zenéket. Kettőt be is illesztek ide. Még az is lehet, hogy tetszett neki, mert mikor kérdeztem, hogy elléptessem-e, azt mondta, inkább maradjon. Bár az is esélyes, hogy csak  tudja, hogy a többi zeném szar. Igazából nem szarok a zenéim, csak a … kívülállóknak…Hogy én milyen boldog voltam, hogy összehoztam a legjobb dolgaimat… Mármint Pistit és az aktuális kedvenc zenéimet. Jó, hagyjuk, ebben a pillanatban jöttek a többiek, utána sipirc a buszhoz. Indulás a következő megállóhoz!

Megérkeztünk a Kalandparkba. Én nem akartam bobozni. leültünk egy asztalhoz, és 3 perc alig telt bele, de már szétszedtük… Vicces volt. Utána elmentünk sétálni, föl az emelkedőn. Megláttuk, hogy vannak fedett padok. Halkan megjegyzem, hogy érdekes időjárás volt, mert hol döglesztő meleg volt, hogy meg esett az eső. Mindegy, mókáztunk. És mikor feltámadt a szél, odamentünk a kerítéshez, ami a szakadék elő volt téve és Titanicosan T alakba tettük a kezünket és hagytuk, hadd fújja a szél a fantasztikus, frissen mosott hajunkat. Valamelyikünk le is fényképezett minket. Jöttek Szandiék. Ja nem, ez előtte volt. Vagy nem? Mittudomén. Nem lényeg. Elkezdett esni az eső, behúzódtunk a fedett pad alá, ahova különben beesett az eső, de sebaj. Mikor csillapodott, visszamentünk a bobos izéhez. Ott egy lefedett, padokkal teli kis területen ültünk. Voltak, akik mentek még a bobon. Utána valaki talált egy érdekes dolgot. Egy …öö… Interaktív műanyag parasztot, ami a kerti budin ült és ha megmozdultunk vagy nem is tudom, akkor előállt egy vicces monológgal. Még köpött is néha. Móka volt ez is, mint minden egyéb. Ezután vissza lettünk terelve a buszba, egyébként az eső esett és villámlott. Mentünk valamilyen kilátóba, ahova nekem nem volt gusztusom felmenni viharban. Állítólag jól is tettem.

Mos pedig következzék a kirándulás tényleges része…

De csak a reklám után.