A kirándulás ténylegesen elkezdődött, mikor a busz nagy nehezen feltolatott a lejtőn. Azt hiszem, elkezdett esni az eső. Elkezdett esni? Szakadt az eső. Brutális volt. A kisebb tatyókat vittük magunkkal a kis faházakhoz, ahol az ott dolgozó hapsi, Smucig várt minket. Ugye, milyen király névvel illettük? Rászolgált. Mellesleg az egyik kajálásnál nem hozott kaját többeknek(azt hiszem, úgy fél-1 óra múlva megkapták), nekem meg egyszer egyáltalán nem adott… Nem baj, jobb is volt.
Szóval ott tartottam, hogy Smucig kiosztotta a kulcsokat. Mentünk megnézni a helyünket, amihez egyébként konkrétan sáron kellett lecsúszni. Szandi, Eszter, Ágota és én benyitottunk a szobába… és kiderült, hogy az kurvára nem lesz , ugyanis 3 személyes volt… Na bassza meg. Már úgy volt, hogy Ágotának át kell menni másik szobába, de hé! Kéregessünk szobát, hátha valaki cserél velünk. Jönnek szembe Pistiék. Nektek hányas szobátok van? Négyes, miért? Mert már nem a tiétek… Akarom mondani, cserélnétek velünk? A miénk hármas, ti is hárman vagytok. Oké. Ezennel megtörtént a szobacsere. A kulcsot diadalmasan kezünkben tartva cuccoltuk a bőröndjeinket a szakadó esőben, a sárfolyókon keresztül egészen a tökéletes kis új szobánkig. Teljes siker! Nekem Bala segített cipelni a bőröndjeimet. Közben a hajam és a ruhám olyan vizes lett, hogy konkrétan folyt belőle a víz. Berendezkedtünk, majd észrevettük, hogy tiszta szutyok a padló. Gyerünk mossuk fel! Ágota jött velem kérni vödröt Smucigtól. Meg lett beszélve, hogy ezentúl nem megyünk be cipővel.
Este “kicsit” sokan lettünk. Tömegnyomor? Talán. Hiko nem bírja a tömegnyomort, elkezdett hát rajzolni és zenét hallgatni. Állítólag jó volt a hangulat. Megjegyezném, hogy a mi szobánk volt a legkirályabb. Miután leülepedett a tömeg, átmentünk Pistiékhez. Jól elvoltunk. Imádok velük lenni.
Utóirat: A reklámok kurva hosszúak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése