Tegnap elkísértem anyum a szolnoki kórházba egy vizsgálatra. Hamarabb indultunk remélve, hogy hamarabb végzünk ezáltal. Nos, lóf*szt. Odaértünk, kérdezősködtünk, merre kell menni. Elirányítottak minket egy 7emeletes épülethez. Leparkoltunk egy kevésbé bizalomgerjesztő helyen. Kiszálltunk, körülnéztünk, hogy vajon hol lehet itt bejutni. Nem jártunk sikerrel, ezért megkérdeztünk egy arra járó takarítónőt. P azt válaszolta, hogy nem tudja, merre van az, amit keresünk, de azért menjünk utána. Levezetett minket az alagsorba, ahol az első amit megpillanthattam ez a felirat: Oxigénraktár. Az alagsor olyan, mint amire gondolunk és amilyet a horrorfilmekből ismerünk. Sötét, szűk folyosó, még sötétebb zugokkal, körülöttünk indokolatlan eredetű(vagy nem) tócsák és orrfacsaró bűz. Amint felnézek, meglátom, hogy ott bizony vastag, kígyózó csövek futnak. Na én felkészültem a menekülésre, mi van, ha ez a nő direkt vezetett ide be és ránk engedik a gázt? De nem. Feljutottunk a célig, ahol rengeteget kellett várni…Kiderült, hogy eleve 2 órás csúszás van, szóval rá is csesztünk, hogy hamarabb érkeztünk. Elugrottunk a Mekibe, ahol ráhoztuk szegény csajra a frászt. McChickent kértünk spirálkrumplival, de látjuk, hogy valami minicsirkecombot rak oda nekünk. Szóltunk, hogy bocsi, de mi nem is ezt kértük. A csaj a szívéhez kapott, és mondta, hogy jajj jajjj ajajj. Hehe :D Kiderült, hogy az ajándék és megkaptuk amit rendeltünk. Ikszdé XD
Visszamentünk a bizalomgerjesztő kórházba, de meguntam a várakozást és elővettem az Ipodom. Csakhogy a váróban nem lehet hangosan zenét hallgatni, szóval kimentem padot keresni. Találtam is, de az a bizonyos pad betegen nézett ki. Teljesen szétette a rozsda, ráadásul a kis lécei enyhén szólva görbék voltak. Sebaj, leültem, bekapcsoltam a zeném, és körülnéztem. Előttem egy épület 2 nagy kéménnyel és füstölög. A baj az, hogy NEM a kéményből jött a füst! Oké, tovább nézelődtem. A szemem hirtelen megakad egy kis táblán, amely ezt hirdette: Biológiai veszély. Sebaj! Csupán másfél méterre voltam tőle. Még tovább nézelődöm, de már nem találok sok mindent, csak egy igen erősen málló falú Infektológiai Intézetet.
Úgy ennyi volt a kalandos része, a többi várakozással és Cora-ban való vásárlással telt el. Továbbá rájöttem, hogy képtelen vagyok tájékozódni, mert mindig máshol akartam volna lefordulni. Apum szerint, ha arra mentem volna, Budapesten kötöttem volna ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése