Mé’ ment hozzá Fleur-höz?

I solemnly swear that I’m up to no good.

Nem tudok magammal mit kezdeni, ezért ide gyűjtögetem a felhasználható dolgaimat.

Az utóbbi időben, mikor anyum idejön a számítógéphez, olvasok neki egy kis Harry Potter-t. Nem figyel, szerintem nem is érdekli, de én szeretek neki olvasni. Egyébként szörnyen dadogok, ezt próbálom “leküzdeni” a hangos olvasás gyakorlásával. Nem sok eredményt értem még el, maximum annyit, hogy mindig megfájdul a torkom. A méz mindenre megoldás.

Bill-t egyre jobban szeretem. Mé’ ment hozzá Fleur-höz? Nem bírom a csajt. Úgy beszél, mint aki most készülne fölköhögni egy tízforintost.

Az imént Szandi megkérdezte, hogy mi az életcélom. Nem tudok igazán élhető választ adni, mert még nem gondolkoztam el rajta részletesebben. Hosszú-hosszú-hosszú távra azt hiszem, az a célom, mint másoknak: jó munka, gyerekek, férj, ház, jó életkörülmények. Halkan megjegyzem, excel táblázat segítségével már meg is terveztem az életemet nagyon nagy vonalakban egészen 2046-ig. Szeretnék 2 fiút és egy lányt. Az lenne a legszebb dolog, ha a a fiúk ikrek lennének. Ők lennének Alex és Edvárd. Tudom, a névválasztásom enyhén katasztrofális egy kívülállónak, de nekem ezek a nevek tetszenek. Kész. A lányom neve Zoé lenne.

Ugorjunk. Hihetetlen, hogy az emberek személyiségét mennyire befolyásolja, hogy kivel barátkozik… Ez egyértelmű, nem is fejtegetem tovább.

Annyira szeretnék néhány embert megérteni. Egyszer ilyen, máskor pedig a szöges ellentéte önmagának. Akkor most melyik igaz rá? Nem lehet, hogy mind a kettő. Mi játszódhat le benne? A két lehetőség között ingadozik? Vagy mi? Annyira szeretném megérteni. Vagy belelátni valahogy( ami persze nem lehetséges) vagy hosszan elbeszélgetni vele. Ha úgy vesszük, ez sem teljesen életképes, nem tudna(vagy nem akarna) teljesen megnyílni. Pedig én segíteni szeretnék.

Olyan jó lenne egy képesség, amivel kedvünkre tekergethetjük vissza az időt…

Ha lehetne, néha teljesen elzárnám magam a külvilágtól úgy, hogy én mindent látok, ők viszont nem látnak engem, ezáltal nem befolyásolhatom a dolgokat körülöttem. Szívesen megnézném, mi történne.

Vagy azt is, ha én egyszer csak eltűnnék, vagy meghalnék.  Kíváncsi vagyok, ki mit csinálna, vagy hogy mivel töltené ki a megüresedett helyemet.

Hmm… Visszatérve a “cél” témára: Rövidtávú terveim közé tartozik többek között az is, hogy fejlesszem magam rajz terén. Még távol vagyok attól a szinttől, amit elfogadhatónak találok. Úgy gondolom, a gyakorlás teszi a mestert, szóval megy a firka éjjel-nappal, hóban-fagyban, napsütésben és egyébben. Az írás jártasságomat( hmmm… Sims?) is szeretném csiszolgatni az nyelvtudásommal együtt. Az angollal nincs különösebb problémám, az igeidőket viszont nagyon gyorsan vigye el valaki a szemem elől! Nem elég nekik 1-1-1 múlt-jelen-jövő idő? Mennyivel egyszerűbb lenne az életünk. A szókinccsel meg vagyok barátkozva. Ha órán hallok egy szót, azt helyben megjegyzem általában. Itthon is sokat foglalkozok vele ficik formájában. Mióta kifogytam a magyar nyelvű Weasley slash készletből, azóta teli szájjal habzsolom az új angol szavakat. Ezeket is hamar megjegyzem, főleg a szövegkörnyezet miatt ;) Azonban van egy-két szó, amit sehogy sem bírok megjegyezni… Numb, Divide… (hmmm… Linkin Park?) Természetesen vannak még ilyen szavak, de hirtelen ez a kettő jutott eszembe. Akárhányszor látom a szavakat, annyiszor nézem meg a szótárban és annyiszor felejtem el. Hát, ez van.

Mára ennyi is elég.

Jobbulást!

Mischief managed.