Felháborító

Nem értem. Miért van az, hogy bizonyos “emberek” örömüket lelik mások megalázásában, ráadásul nyilvánosan?

Az emberek szót azért tettem idézőjelbe, mert bár ugyanabba a fajba tartoznak, mint mi, erkölcsileg elmehetnek a francba. Ugyan nem ismerem őket személyesen, de lerí róluk, hogy nincs célja az életüknek. Az is lehet, hogy annyira unalmas, hogy azt az elfoglaltságot találták maguknak, hogy másokat alázzanak meg nyilvánosan, interneten keresztül. Gyerekek, ehhez idő kell. Mire összegyűjtögeti azt a temérdek mennyiségű számára használható fotót és kitalálja, hogy a 10 szavas szókincséből melyik trágár fikázást fűzze hozzá, addigra lemegy a nap, és láss csodát: nemsoká kezdheti elölről. Nemhogy valami hasznosabb dologgal töltené az idejét… Oké, tudom, hogy amit én csinálok, az se hasznos. De (remélem) nem is sértek meg senkit, ebből adódóan kárt sem teszek. Megkérdezném, hogy van-e valami korlátozás a szabad véleménynyilvánítással kapcsolatban? Az oké, hogy szabadon terjesztheti a gondolatait, véleményét, eszményeit, satöbbi, de nincs valami korlátozás annak érdekében, hogy elkerüljük a beletiprást mások becsületébe? Létezik erre valami jogszabály??

Ez az egész fölháborodás és elgondolkodás eredetileg onnan jött, hogy van egy oldal( nem kívánom reklámozni) ahol úgy érzem, hogy keményen megsértik a (bizonyos esetekben) tudatlan és teljesen ártalmatlan embertársaikat. Az beleegyezésük nélkül osztanak meg fényképeket, amiket a fentebb említett 10 szavas szókincsből két-három trágár szóval kommentálnak úgy, hogy biztos mindenki észrevegye. Az igaz, hogy némelyik embernek észre kéne vennie azt, hogy milyen módon viselkedik és hogyan “rombolja” a többiek képeit, amit róla alkotnak, de nem ilyen módon kéne közölni vele, hogy hé, ember, állj le, így csak lejáratod magad a társadalom előtt. De azt hiszem, a legtöbb ember nem érdemli meg, ők csak élni szeretnék a saját kis életüket, a saját kis megoldásra váró problémáikkal és a saját kis életükkel, amibe kívülállónak nincs joga belezavarni szándékosan. Más országokban is van erre példa, hogy hasonló intelligenciahiányos, rosszmájú emberek ilyen fikaoldalakat hozzanak létre és a napjuk nagy részét erre szenteljék? Biztos van. Remélem, hogy nem csak ez a kis ország süllyedt ennyire mélyre. Valamit lépni kéne ezek ellen. Ha pedig már itt tartunk, a fizikai bántalmazásról is ejtek néhány szót. Ez is kapcsolódik a témához. Először a kemény csávók beszólogatnak. Az intelligens ember igyekszik lerázni, mert nem akar balhét. A keménykedő megint benyög valami marhaságot, ami azért lássuk be, a legtöbb esetben kegyetlen sértő tud lenni a másik ember számára. Ezt azért nem sokan bírják ki higgadtan, egy kis vissza-anyázás mégiscsak kiszalad az “áldozat” szájából. Erre a felindult sértegető, mint akit ártatlanul szólnak le lökdösődni kezd. Esetleg még komolyabb fenyegetés is elhagyja a száját. “Bunyót akarsz?” “Nem. Azt akarom, hogy leszállj rólam. Élni és élni hagyni.” “ És még be is szólsz? Kinek képzeled magad te…” A mondat végére képzeljük oda mind azt a mocskosságot, amit az iskolában, utcán, interneten hallhatunk/olvashatunk. Kemény csávó hirtelen előhívja a többi havert a fal mögül, mert ez bizony előre meg volt tervezve! A verőlegények ökölbe szorított kézzel és kigyúrt testtel közelednek szegény párához, aki nem akart semmi rosszat, az egyetlen bűne az ízlése… És ahogy közelednek, a szerencsétlen áldozatnak nincs hová futnia, ugyanis rosszkor volt rossz helyen, nincs menekülő út… Ez mind meg volt szervezve. És akkor jön az a bizonyos büntetés a kemény csávótól és izomkolosszus kis barátaitól. Verekedés, aminek a végső kimenetele már a kezdetektől fogva kiszámítható volt. Az pedig, hogy mi történik ezek után a kiszemelt alannyal, nos, képzeljük csak el önállóan… Mi történhet? Van néhány variáció, és egyik rosszabb, mint a másik…

Mindezt hogy érdemelte ki? Mint mondtam, az ízlése. Mert ugye naagyon nagy bűn, ha valaki szeret valamit. Igaz? Nem. Az ízlés mindenkinek szívügye, ne bántsunk senkit azért, amit gondol, érez, szeret. Jogunk van kimutatni a nemtetszésünket. Ez egyszer még rendben van, de többször? Mi értelme van? Foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amiket mi szeretünk! Miért pazarolnánk el a perceinket olyasmire, amit gyűlölünk??? Ez számomra teljesen érthetetlen.

Legyünk akár csak egy picit toleránsabbak az embertársainkkal, mert ha ez ilyen erőteljesen halad tovább, a jövő csak szenvedés, katasztrófa és lelki terror lesz. Idővel még több is.

Félreértés ne essék, nem volt konkrét élményem ilyesmikkel, csak hallottam róluk és nagyon frusztrálnak. Próbáltam belegondolni és elképzelni a helyzetet. Folytattam volna még tovább, de kezdem úgy érezni, hogy menni kéne aludni :)

Jó éjt, Minden jót, Tolerancia, Szebb jövőt, Béke!