Billentyűzet, mentális dolgok, mi van

Úristen, az utolsó posztom 2021ben volt. Durva. Miért írok most? Mert Szerda van. Fos billentyűzet, a magyar full más, mint az angol. Nem tudok ű betűt vagy í betűt írni. Dehát ott van! Ja, és tudod hogy írtam? Az ű az Ctrl C + Ctrl V. Az í pedig Alt + 0237. Szívás. Úgy tűnik a többi betű az meg van. csak a retkes ékezetes betűk más betűkhöy vannak kötve. Például a Z meg az Y fel van cserélve, az é az a kettőspont, az ö meg a nulla. Tehát ha ilyen furcsa karaketereket kell írnom, kb a billentyűzet 1/4-én át kell mennem, mire megtalálom mi micsoda. Emlékeztek, mikor a social media hajnalán kurva ideges voltál azokra a gyökerekre, akik ékezet nélkül írtak? Na, ezert nem akarok ekezet nelkul irni. Ne sírjon a szám, örülök, hogy pár betűt le tudok írni szarakodás nélkül. Szóval, azért posztolok most, mert egy ideje terápiára járok, és eddig kéthetene mentem, de a legutóbbi szessön után megegyeztünk, hogy elég havi egyszer menni. Level up-oltam gec :) Therapy speedrun. Amúgy a csávót akihez jártam, úgy hívják, hogy Abdullah. Hatalmas arc, nagyon laza, jófej. Imádom. Nehezen szántam rá magam a múltbeli rossz élmények miatt. Mikor még otthon laktam, egyszer elmentem pszichológushoz. Magán úton mentem amúgy, szóval arra számítottam, hogy csak jó lehet, ha fizetni kell érte. Nekem kurvára nem jött be. Megindult a beszélgetés, de full félreértett szinte egész végig. Elmondtam neki a tüneteimet, és feszt irányított kérdéseket szegezett nekem. Pl. A nyílt terektől félsz, ugye? Nem is utaltam rá, de oké. Mondom nem....??? Ja, akkor attól félsz, hogy elájulsz az emberek között. Ööööööööööö what? Szar lenne, de nem az a legnagyobb bajom. Egyszerűen nem akarta megérteni, mit beszélek. A végén meg berakott egy videót egy Ted Talk-os fasziról, akinek se keze, se lába nem volt, és mondta hogy Látod milyen boldog? Pedig ő sokkal rosszabb helyzetben van! Ok, kösz, ezzel totálisan meggyógyítottad minden mentális problémámat, amivel 12 éves korom óta baszakodok. Nem mentem vissza hozzá. Utána pszichiáterhez jártam, gyógyszert iratni. Sok féle-fajta gyogyin átmentem, amik nem használtak. Végül a gyógyszerek közül az egyiket sikerült eltalálni 2019 januárjában a pszichiátrián a kettes kórházban. Az az egy azóta is megvan, csak még 3 hozzá lett csapva, és végre így úgy érzem, hogy hatnak, és nem az a default beállításom, hogy ki kéne offolni magam. Jó, volt egy próbálkozásom, de akkor asszem nem azt a kombót szedtem, ami most van. Ez két éve volt. Nagyon különbözött az itteni élményem vs. az otthoni pszichiátria osztályon volt. Trauma volt ez is, de ez luxusabb trauma. Én válogattam ki, miket fogok holnap enni, reggelire kakaó, müzli, alma, narancslé, kenyér, mogyoróvaj és lekvár. Ebédre nem faszomfőzelék volt, hanem én állítottam össze hogy oké, akkor ma marhahúsos burrito lesz, peppermint forrócsoki, M&Ms-es diákcsemege, Oreo keksz.Teljesen kúltúrált volt minden, külön szobám volt, még ajtó is volt a fürdőszobámban. Ablakot itt se lehetett kinyitni, de nem rácsok voltak rajta legalább. A szomszéd szoba az egy ilyen chill szoba volt, ahol lehetett zenét kérni és berakták, lehetett táncolni, meg vibe-olni. Én Eminemtől kértem a Without Me és a Real Slim Shady című számot. Igazából minden tök fasza volt, viszont volt két dolog, ami KIBASZOTT SZAR VOLT: nem lehetett kimenni a levegőre, egyáltalán nem. Cigizni se lehetett kimenni a teraszra. Nem volt terasz. És ami a legrosszabban érintett, hogy elvették tőlem a Nagytakarómat, és nem adták vissza, csak mikor mehettem haza. Nekem a Nagytakaróm a legfontosabb, születésem óta vele alszok. Mióta élek, az esetek száma amikor nélküle aldutam nem lehet több 25 éjszakánál. Nagyon nagyon rosszul esett. Ha nem vették volna el, és ki lehetett volna menni cigikézni, lehet több ideig maradtam volna. Egy hétvége alatt letudtam az egész kórházi látogatást, hogy hétfőn lehessen menni dolgozni, mintha mi sem történt volna. Úgy lettem eleresztve, hogy mindenképpen el kell menni pszichiáterhez gyógyszerért. A pszichiáteremnek kb egy év után sikerült rábeszélnie, hogy menjek el terápiára is. Bejött. Most tök jól vagyok. Szóval ezért írok most, mert megígértem neki, hogy ezzel fogom helyettesíteni a kimaradt szerdákat két hetente. 

Valószínűleg nem fogok sokat írkálni a szar billentyűzet miatt. Rohadt sokáig tart így. Tudnék én írni, megvannak a szavak a pici agyamban, csak nagyon körülményes ezzel baszakodni. Kár.

Most untam meg. Csá.