Kocsi

Tanultál ma? Ja, nem. Hoppá. Kicsesztem magammal. Na, már mindegy is!
Már nem is tudok írni, csak annyi jut eszembe, hogy az előző bejegyzésem arról szólt, hogy valaki Oroszországból nézte meg a blogomat. Most az Egyesült Államokból. Nem tudom ki volt, de odamegyek és kiderítem! Na jó, nem. Nem azért megyek oda. Hehe.
Help, tényleg nem tudok írni!
Tökre szeretek éjszaka vezetni. Egyedül. Hallgathatom a zenémet és nem kell azon izélni, hogy valaki átléptetni mind a 100 valahány számot, mert na az pont nem tetszik a kedves utasnak. A vezető választja a zenét, kérlek! Ez a szabály.
Nem tudom, akarjak-e kocsit. Egyszer majd biztos, de most az egész további életem attól függ, megun-e az uram. Nem tervezem, hogy megun, de na. Ha mégis? Mert ugye most a terv az, hogy 4 évig MO-n maradunk, amíg én szenvedek(főiskola), majd fogjuk magunkat és fészket rakunk USA-ban. Szép tervek. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Tényleg azt szeretném, hogy összejöjjön. Szeretem. Ő is szeret. Végre valaki!
Mennék Alvin koncira de nincs kivel. Fuck my life.
Ja, várj, nem fejeztem be az előző gondolatmenetemet. Na, szóval, ha valóban bejön a terv, akkor ugye GO THERE. A kocsi úgy jön a képbe, hogy ha úgyis elmegyek, azt nem vihetem magammal.... Ha viszont nem jön össze, akkor nagyon jó lenne egy kocsi. Komolyan, elfogadnám. Kicsit félek. Nem akarok bitch lenni, de ha véletlen úgy döntenek a szüleim, hogy megérdemlek egy kocsit, az vegyes érzelmeket hagyna maga után bennem. Mert ugyebár annak az üzenete az, hogy kislány, te ugyan nem mész sehova! Ha meg fel merném hozni, hogy mégis, akkor lelkiismeret furdalás. Megtettünk érted mindent, kocsit a segged alá dugtunk és ez a hála? Viszont én mindenképpen el akarok menni, ha együtt maradunk. Nem maradok itt. Mint mondtam, ha úgy dönt, hogy elég, akkor vissza az egész. (Habár nem tudom, mennyire bírnám ki, így is igen instabil vagyok. Ha még ezzel szét lenne szakítva a lelki békém, nekem nyilván annyi lenne. Game Over. Nem reagálom túl, komolyan mondom. Ha most ilyen szarul vagyok, mikor minden megvan, akkor ha minden elveszik mégis mi másra számítsak?)
Sok minden múlik ezen. El kéne kezdeni a folyamatokat azzal, hogy először is elmegyek a Bevándorlási Hivatalba kérdezősködni. Telefonon próbáltam, de megijedtem, hogy egy szavát sem értem a csávónak. Meg én tuti nem telefonálok, nagyon ideges leszek tőle és nem arra figyelek, hogy mit mondanak, hanem arra, hogy én mit és hogyan mondjak majd. Na. Nem jó az, élőben sokkal jobb. Csak a kurva idő, hogy mikor. Nincs kocsim(kocsitéma lásd: fentebb). A buszok kurva szarul járnak. Nekem olyankor suli van! Anya meg nem ér rá elvinni. Picsába. Majd érettségi után talán? Minél hamarabb szeretném...
Bazmeg érettségi
Nem akarom