Nos, megnéztem a Sukisho-t. Az OVA miatt valamilyen szinten lenyugodtam, de még érzem, hogy az a bizonyos arckifejezés még rajtam van.
Nem találok szavakat. Nagyon tetszett, és azt kell hogy mondjam, eléggé meglepett. Semmi bevezetőt vagy ismertetőt nem olvastam, kicsit furi is volt. Először kapkodtam a fejem, hogy mi van? Ki vagy? Miért? Mi? De megszoktam. Az eleje nagyon muris, de kicsit süketelés(JÓ értelemben :) ) az anime végéhez képest. Nos, igen. A vége. Amint elkezdődött ez a furcsaság, a szemem kikerekedett és úgy is maradt az utolsó rész végéig. Mint mondtam, az OVA kicsit léleknyugtató volt, de még így is nyitott szemmel fogok aludni. Azt hiszem, egy "kicsit" beleéltem magam. Ha kameráztak volna, elég érdekes felvétel születhetett volna. Forgattam a fejem, grimaszoltam, a szemem gyönyörűségesre kerekedett, egyszer-kétszer majdnem elbőgtem magam, ráncoltam a homlokom és az első pár résznél majdnem hangosan felröhögtem. Mielőtt kiderült minden, de már elég sok információ zúdult a nyakamba, a halálomon voltam. Nem tudtam, mit gondoljak vagy mit kérdezzek. Ez volt kábé látható általában üres kis fejemben: Az.A.Rohadt. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. MIIIII??? MIÉRT??? NEEEE. DEDEDEDE.... ÉNÉNÉNÉN.... TETETETE... Oh fuck i'm so dead.
Ennyi. én azt hiszem, mennem kéne. A lelkemnek még pár nap pihenőre van szüksége. (Megjegyzem, ennyi rész egyhuzamban még nem néztem semmiből!)
Ne aggódj, Hiko, minden rendben van, rendben lesz. Shhhhh. Nyugi.
-----
Yoru?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése