2012. február 18., szombat

I’m such an idiot

Olyat csináltam, amit lehet, nem kellett volna. Nem ártottam senkinek, még talán magamnak sem, de megbántam. Puff.

Ohohó, tegnap mennyit futottam! Úgy értem, magamhoz képest… Duplatesi volt, és játszottunk. Többnyire futkározni kellett. Fel lettünk küldve a tesiterem emeletszerű pályájára, ahol nem lehet lesumákolni a köröket, amikből először 7-et kellett lefutni. Ki voltam purcanva. Aztán az óra végén a floorball után ismét fel lettünk küldve, ám előtte elvonulhattunk inni pár kortyot. Szörnyülködtünk, hogy meg fogunk halni, ötleteket adtunk egymásnak a túlélésre: Énekelj magadban, így elterelheted a figyelmed! Hiko agya hirtelen dolgozni kezd az “ének'” szó hallatán, megpillantja a táskából indokolatlanul kikandikáló fülhallgatót és ötlete támad. Gyerekek, kérdezzük meg,  lehet-e zenét hallgatni futás közben. Tanár úr, szabad?Igen.Igen? JEEEZZZAZZZZ! Illetve, köszönjük! Hiko  boldogan megigazítja a füleseket, elkezd futni, kiesik a füléből, de nagy ívben tojik rá, mert tud ő úgy is futni, hogy közben tartja a fülhallgatókat. Boldog, mert a kedvenc zenéi szólnak, amíg lefutja azt a 10 kört. Alig veszi észre. Kiveszi a füleseket, és rájön, hogy itt fog megdögleni. Vége az órának! Vége a napnak. Ma pedig mindene fáj, áucs.

Igen. Ráadásul ma csak duplákat tüsszentettem, ami nem valami jó érzés az izomlázas hasikámnak. Hmm… Abban viszont kételkedem, hogy azok valóban izmok, mert szerintem azok már évekkel ezelőtt elköltöztek északra és most a mikulás szarvasai alól lapátolják a trágyát.

Próbáltam rajzolni, de nem jött össze. A bőrszíne egy katasztrófa lett, egy idióta vagyok, amiért nem változtattam meg időben. szombat

Töltögetem és nézegetem ismét a Fullmetal Alchemist Testvériséget. Imádom. Edward az én szerelmem. Tudtad, hogy van olyan keresztnév, hogy Acél? Én tuti Acélnak fogom hívni a fiamat. Vagy Edvárdnak. Vagy Kiliánnak. A lányomat meg vagy Zoénak vagy Zórának. De várj, keresek még egy nevet, ami tetszik. Lúcia. vagy Innocencia(!) igen, ez is anyakönyvi bejegyzésre alkalmas.

Miért van az, hogy akárhányszor összepakolok, fél óra múlva ugyanolyan kupi lesz? Esküszöm, legközelebb lefényképezem a rendet és azzal fogom bizonyítani anyának, hogy egyszer már összepakoltam.

Haladok a történetemmel. Egy füzetbe írom pillanatnyilag, amit suliba magammal viszek és ha van időm, ott írogatok. Van róla fogalmam, körülbelül mi fog történni, de nem tudom, mi legyen a köztes részekben és hogy hogy kerüljenek oda, ahova már kigondoltam őket. Amiről meg végképp fogalmam sincs, az a vége. Mi legyen? -----2 perc után írom most ezt: Már tudom! Szóval ilyen érzés gondolkodni… Legközelebb is kipróbálom. Ezalatt a 2 perc alatt kitaláltam mindent! Na jó, nem mindent, de a végét azt tuti. Meg azt is, hogy kerülnek oda. Egy-két kalandot kell még beékelni, azon még agyalnom kell. A nehezebb meg az, hogy le kéne írni. Gvöjj.

Most két aktuális kedvenc zeném van. Az egyiket nemrég hallottam először, a másikat meg régóta imádom, csak most vettem elő megint.

Halkan megjegyzem, hogy a Nightwish – Angels Fall First CD-mre az van írva, hogy Angels Full First. Nem mindegy, szerintem.

Jobbulást. Ha még eszembe jut valami, akkor majd szólok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése