Úgy döntöttem, hogy most sokáig fogok fennmaradni. Bár… érzem, hogy kezdek fáradni, a szemeim fokozatosan vörösödnek és unatkozom. Nem tudok már mit csinálni, semmihez sincs kedvem, ráadásul a kiba’ elem is fogy a billentyűzetből, szóval ne lepődj meg, ha elírok valamit. A billentyűzet a hibás. Nos, keressünk valami élhető témát. Hmm… Ha lehetne olyat, hogy azokat a nyelveket, amiket kiválasztunk, rögtön meg tudnánk tanulni, akkor én az angolt, a japánt, a németet és az oroszt választanám, meg talán a franciát.
1:48-kor senki sincs életben rajtam kívül. Ez tény. Az is tény, hogy nem tudok beszélgetni, főleg idegenekkel nem. Ezt persze az internetes idegenekre értettem, mert a való életben még szép, hogy képtelen vagyok dumálni ismeretlenekkel.
A nővérem ma megkérdezte, hogy miért nem megyek bulizni… Pedig: “Elmehetnél itthonról, hallgathatnál zenét, táncolhatnál, új emberekkel találkoznál.” Hm, köszi. Pont ezek a fő okok, amiért nem megyek. Utálok elmenni itthonról, főleg, mert lusta vagyok. Itt minden olyan megvan, amire szükségem van, kivéve pár dolgot(embert, akik közül egyel lehetetlen kapcsolatot létesíteni MSN-en, Frászbúkon pedig nincs fent). Ez a “hallgathatnál zenét” dolog nem hangzana rosszul, ha az egyáltalán zene lenne. Ezekben a tipikus kis bulikban 100%, hogy olyan zenék mennek, amiktől hányok. Ráadásul itthon is tudok zenét hallgatni, de itt legalább az megy, amit én akarok. Táncolhatnék? Úgy nézek ki? Ó, igen, és új emberekkel találkozhatnék… Kihagyom. Mint mondtam, nem igazán találom meg a közös hangot másokkal, akiket nem ismerek.
Ebből világosan következik hogy NEM megyek buliba. Ha bealtatóznának egy gyenge pillanatomban és elhurcolnának egy ilyen helyre, valószínűleg megszöknék, ha meg nem lenne rá lehetőségem, keresnék egy csendesebb zugot és ott várnám, amíg valaki ki nem szabadít. Meg sem próbálnék alkalmazkodni. Engem hagyjanak békén. Itthon érzem magam a legjobban(meg egy bizonyos szőke társaságában, akinek mellesleg nincs facebookja, ezért szívesen felrúgnám, de azért szeretem).
Imvun próbáltam beszélgetni, hát mit ne mondjak, nem jött össze, Kulturáltan köszöntem, de azok vagy nem szóltak egy büdös szót sem és beszélgettek tovább, vagy köszöntek, de nem rendesen, hanem körülbelül így: owwww hiyya :$ Köszönöm, ennyi elég is. Következő room. Hello. Legalább visszaköszöntek, azt hittem, normálisak, de ők is picsák voltak. Ketten nyaltak egy szerencsétlen srácnak, aki nem is tudta, mit reagáljon az értelmes benyögéseikre: Luff ya dude :$ owww u r sxyyyyy. wana b my bf?
Mindannyian kapjátok be a tök mindegy mit a fantáziátokra bízom ti kis majdnem kimondtam mik kimondom ribancok.
Ma volt a Csillag születik első része. Voltak jók és katasztrófák. Én semmilyen körülmények között( ha valaki el meri mégegyszer mondani azt a kiba’ mindig minden körülmények között f@szságot, annak az arcába taposok) nem lennék ott zsűri. Nem akarok megbántani másokat. Ha nem tetszik valami, nem akarom megmondani, hogy bocs, ez most spec szar lett. Inkább annyit mondok, hogy jó, ezzel nem is hazudok akkor sem, ha tényleg szar, ugyanis a jó az azt is jelenti, hogy rendben, azaz csak jóváhagytam, hogy oké, megmutattad, köszi. Nem fogok nyalni, mint egyesek, hogy Jaaaaj, ez kúúúrvajóó lett, ez a legjobb dolog amit valaha láttaaaaam :$
Mindig meghalnak a kedvenceim. Felsorolom azokat, akik eszembe jutnak most hirtelen.
- Fred Weasley
- Dobby
- L(Death Note)
- Light
- Mello
- Matt
- Deidara
- Edward(Fma. Jó, újjáéledt, de attól még meghalt egyszer)
- Kurda(Darren Shan)
- Chrno
- Mikami(gondolom ő is meghalt…)
Nem tudom, kit hagytam ki ˙-˙ Remélem, még megbocsát valaha T_T
Pillanatnyilag Fred halála fáj a legjobban :’( Rest In Peace.
Van egy Death Note-om. Bárcsak működne… Folytatnám, amit Light elkezdett. Megtisztítanám a világot a bűnözőktől és az ide nem illő emberektől. Néhány emberfajtának(pl.kurvák) testhezálló halált adnék.
\Kivételesen\ Nem akarok hétfőn iskolába menni. Nem akarok elmenni sehova. Itt akarok maradni. Mikor leszek már végre beteg? Egész télen azon munkálkodtam, de nem jött össze. Ha az ÉLETnek van forgatókönyve, igazán kiírhatna végre.
Ma minden felidegesített. Nem lehetett hozzám szólni.
Nos, fiam, hármat ütött az óra, itt az idő, hogy nyugovóra térjek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése