Don't judge people.

Nem értem. Még mindig nem. Miért jó az valakinek, ha másokat sérteget, néha teljesen indokolatlanul? Az még “rendben”, ha valakinek oka is van rá, de Mert-Miért-Ne? alapon egyáltalán nem oké. Ha meg próbálom megvédeni az aktuális áldozatot, akkor már rögtön én vagyok a bunkó köcsög, aki ráadásul még kétszínű is, mert hirtelen milyen jó barátságban lettem az illetővel, és a támadóra rossz szemmel néztem. Nahát. Akkor inkább se szó, se beszéd elsétálok. Utána viszont bűntudatom lesz, hogy miért nem avatkoztam közbe? Se így nem jó, se úgy. //Egyszer, mikor nagyon elegem lett belőle és nagy ívben elkerültem, rájöttem, hogy az nekem százszor jobb, mint hallgatni a folyamatos piszkálódást. Azonban sokkal boldogtalanabb voltam. Néha vannak jó pillanatai, olyankor imádok vele lenni, de mint az időzített bomba… Nem tudom, mikor robban. \\

 

See that pregnant teen over there? She was raped. See that guy doing his homework from last night? He convinced his friend out of suicide. See that man with the ugly scars? He fought for our country. See that guy who is sobbing? His mother is dying. See that show-off guy? He's standing up to bullies. See that fat woman? She has a health problem. Don't judge people. You don't know their life.

Másik eset. Valaki, vagy valakik azért utálnak mást/másokat, mert nem olyanok, mint ők, a nézeteik nem egyeznek és hasonlók. Gondolok én most a romagyűlöletre, amire –főleg mostanában- rábólintanak, mert ugye sok a bűnözés. Kérek minden kedves élőlényt, az általánosítást dobjuk el magunktól jó messzire. Láttam egy videót, amiben volt szó erről. Olyasmit mondtak benne, hogy ha például egy punk megüt, akkor minden punk egy paraszt. Ha egy technos( teknős :) Ne haragudj, ezt nem hagyhattam ki) lehányja a lábad, akkor minden technos egy gyökér. Remélem, értjük a lényeget. Na, visszatérve a rábólintás-dologra, nem tudom, mennyire lehet igazam, de szerintem a média is szerepet játszik benne. Volt egy rablás. Ennyi. Ha egy roma az elkövető, azonnal kihangsúlyozzák, hogy “cigánybűnözés áldozata lett a sarki kisbolt”. A másik rablás, meg csak… rablás. Kész. Nem foglalkozik vele senki. A sarki kisbolt esetében, meg már gyűlölködve csóválják a fejüket az emberek, hogy “hát, bizony, mind ilyenek ezek”. Hmm… Lássuk csak fordítva. Egy tisztességes roma származású család nézi a híreket és elhangzik a Volt-egy-rablás-hír. A fejüket csóválva mondják: “Hát bizony, mind ilyenek ezek.” Na? NE általánosítsunk, és ne a származás alapján ítéljünk! Ha valaki rossz ember, az rossz ember minden egyébtől függetlenül. Kész. Még ebbe a kategóriába tartozik az emo-antiemo probléma, ami még nem nőtte ki magát annyira, mint az előző példa. De csak idő kérdése. Szörnyű, hogy mire képesek a gyűlölködő emberek, nem igaz? Megkérdeznék valamit. Élt valaha a Föld nevű bolygón akár csak egy értelmes emberszerű képződmény, aki kulturáltan, “buzi köcsögök” és ehhez hasonló fincsi elmés kis beszólások nélkül ki tudta fejteni, hogy miért is utálja annyira a emo-kat? Ha valaki talált olyat, kérem, értesítsen. Ja, és fontos, hogy NE olyan indokokkal álljon elő, hogy “há vagdossák az ereiket”. Ismerd meg az ellenséged, utána ítélkezz. Rákerestem és megtaláltam a “ 10 EMO dolog, amit utálok”-ra. Hát, én belekönnyeztem, hogy egyáltalán élnek olyan birkák(ne haragudjatok, bárányok), akik első hallásra elhisznek valami oltári nagy marhaságot, aminek még csak utána se néznek, de azért külön weboldalt csinálnak az adott dolog utálatáról. Nézzük csak meg közelebbről. 1: érvágás. Kérdem én: Waddöfakk? Nem győzik hangsúlyozni, hogy az érvágás NEM feltétlenül emo dolog! Esetleg a hard emo-ba sorolható, de ez szerintem ritkaságszámba menő. Ha valaki próbálkozik vagy élesben nyomja, akkor valószínűleg nem azért csinálja, mert az milyen menő már. Van egy gyenge magyarázat: Fizikai fájdalommal való tompítása a lelki fájdalomnak. Következő: Életkedvhiány. ? Az emberek életében vannak érzelmi hullámvölgyek. Mindenkinek volt már olyanja. Van, akinek több. És? Zavar? Meggátol valamiben? Nem hát. 3.: Depresszió. Kéretik utána olvasni. 4.: Liwláwluwléwlüw és társai. Újra kérdem én: Waddöfakk??? Írtam én valaha, hogy láw? Írta valaha Chris? Írta valaha egy másik emo? Khm… mondom emo. Nem picsa. Nem összekeverendő. Következő: 5. "Cejetlek" és egyéb ovis szavak. Hmm… Ismétlés a tudás-… hagyjuk. Olvass eggyel vissza, vagy hallgass örökre. 6.: Rózsaszín halálfej. Hol? Amúgy attól függ, milyen. Ha nem hányadék, jöhet. Ízlés kérdése. De ez miért baj? Nos, én meg nem szeretem a napszemüvegeket. Érdekel engem? Nem. Ha valakinek ez tetszik, áldásom rá, engem aztán nem zavar meg. 7.: Cuki szirupos dolgok. Ezt nem igazán értem, de szeretem a Nesquick szirupot. Következő: Negatív életszemlélet. Bűn? Zavar? Hallod a többiek gondolatait? 9.: Szuicid hajlamok. Ö, oké. Szabad egy táncra? Ez pont annyira vágott ide, mint a szuicid hajlamok. És, Hölgyem vagy Uram, ki minek érzi, eljött az utolsó elmés ok, amiért az emo rossz: Üresség. Kikérem magamnak, én nem vagyok üres. Van szívem, agyam, tüdőm, egyéb belső szerveim, csontjaim, mi kell még? Ez minden, csak nem üresség. Így van, fiam. Könyörögve kérlek, hogy mutass nekem egy normális embert az antik közül, akivel megbeszélhetem. Kíváncsi vagyok. Jó keresgélést és sok szerencsét hozzá. Szükséged lesz rá!

A láwról és a cejetlekről jut eszembe, egyre jobban “picsul/picsásodik”(esetleg kurvul, sajnálom, nem tudom szebben mondani) a világ. Észrevette ezt rajtam kívül más is? Követve az elvet, hogy ha nem tetszik, nem nézek oda, nem igazán jártam sikerrel. Jobbra nézek, ugyanazt látom. Balra nézek, a helyzet változatlan. Ha a hátam mögé nézek, úgy négy évvel korábbra, az emberek még nem voltak ennyire picsák. Bár az is lehet, hogy csak nem vettem észre. Még kicsi voltam. De határozottan emlékszem, hogy az akkori 13-14-14 és fél éves korosztály egész normálisnak mondható volt. Javíts ki, ha tévedek. Ha pedig meg kívánod kérdezni, hogy mi a bajom a picsákkal, nosza rajta. Én itt leszek és válaszolok.

Ezekről már írtam? Mintha arra emlékeznék… De lehet, hogy csak azért, mert folyamatosan felteszem ezeket a kérdéseket magamnak: Miért jó az valakinek, ha másokat sérteget, néha teljesen indokolatlanul? Miért általánosítanak? Miért utálnak valamit, amiről halványlila segélyfogalmuk sincs?

Rosszindulatú.

Idegesítő.

“Hisz mások is, mint mi, a különbség is lázít…”

Egy másik Justin

Lezajlott a húsvét, nem voltunk itthon, móka volt. Mentünk a Zempléni Kalandparkba, ahol boboztunk és felültünk a libegőre. A bob izgi volt, úgy sikítottunk, mint a nem normálisok, de ha úgy nézzük, volt is rá okunk, majdnem kiestünk a kanyarokban, ikszdé. A libegő amolyan pulzuscsökkentő muri volt, több, mint 1 km hosszú szakaszon mentünk végig fel a helyre kábé 300 méter magasra. Nyugis volt, a kilátás pedig szép.

Most szombaton lesz a ballagás, természetesen be kell menni a suliba. De nem tudom, miért. Mi nem is ballagunk(szerencse, hogy megúsztuk, nem szeretem a ballagásokat), akkor meg mi a francért kell bemenni? Papírt kell íratni, ha el akarunk kéredzkedni. Egyébként  számomra nincs értelme az egésznek, az lenne, mint tavaly és azelőtt és azelőtt. Ülünk a teremben, kínlódunk, a többiek kártyáznak, mi ordibálunk és várjuk, hogy végre le lehessen lépni.

Nemsoká kirándulás. Ahhoz képest, hogy folyamatosan elfelejtem, mikor lesz, már egészen várom. Csak reménykedni tudok, hogy lesz legalább olyan jó, mint tavaly. Bár eddig mindig évről évre überelte egyik kirándulás a másikat. Szorítson mindenki, hogy most is így lesz. Ne törjön szét ez a hagyomány!

Nem tudok több gondolatot kisajtolni magamból. Vigyázat, szabadjára engedem magam.

Basztikuli, én megmondtam, hogy szereti Justint! Mindenki tudta. Még Justin is! Csak az a szerencsétlen nem akarta bevallani, sőt, még úgy is tett, mintha a terhére lenne a srác(kezdetben tényleg az volt). Folyton csak panaszkodott, meg minden, másra bezzeg nagyon is jó volt. De legalább nagy nehezen rájött, vagyis inkább beismerte magának, hogy szereti Justint. Olyan szép volt, hogy együtt mentek a szalagavatóra. Viszont… Justint megtámadták. Ő pedig megijedt. Sírt. Hát én azt hittem, csatlakozok hozzá. Pedig milyen szép volt az este.

No, ennyi voltam mára. Nyugi, ez nem az a Justin, akire te gondolsz. Senki más nem ismerheti ezt a Justint. Ennek a Justinnak pedig semmi köze az énekléshez.

Szerk.: 5 óra telt el az utolsó sor és ez között, kisült, hogy anyu el fog kérni szombatról. Pedig most kivételesen nem én hisztiztem ki, hanem ő is úgy látja, hogy semmi értelme bemenni és erre pazarolni a drága benzint.

Idén jobb volt

Ma ismét( mint tavaly) ellátogattunk Szentesre valami Honvédelmi dologra. Már napokkal előtte beterveztük, hogy célirányosan A Pad felé fogjuk venni az irányt.Így van, A Pad felé. Egy éve is ott voltunk egy csomót Szandival Eszterrel és Ágotával. Csak akkor még nem volt velünk Pisti és Bala. Most eleve velünk jöttek, Vöröséket meg hagyták a picsbe. Zavaros nekem, hogy ők tudtak-e A Padról, ugyanis mint az előbb említettem, akkor még ők nem voltak velünk. Még jó hogy, hiszen akkor mondtam el Ágotáéknak, hogy kibe is vagyok szerelmes. Még mindig emlékszem azokra az arckifejezésekre… Valamelyik nap is szóba került a téma(tegnap?) és szörnyülködő reakciókat váltott ki belőlük. Muris dolog ez. Jó, megértem őket, ha a tesóm lenne és valaki azt mondaná, hogy bele van zúgva, én is tuti fujjognék. Na szóval visszatérve, ez az esemény volt az egy éves évfordulója annak, hogy kiteregettem nekik a szennyesemet. Ikszdé. Odafele úton össze voltunk nyomorodva, Szandin Bala ült, én mellettük álltam, Pisti meg mögöttem. Szóba került A Pad és pisti mondta, hogy ismeri a titkot, amit csak Eszter, Ágota, Szandi és én tudunk. Kerekre tágultak a szemeim, mert azt hittem, hogy tudja, hogy számomra ő a No.1. De megkönnyebbültem, ugyanis ő a titok alatt A Pad hollétére gondolt. Pedig szerintem nem tudta, mert mikor odaértünk, nekünk kellett elöl menni. Nem volt ott senki. Ott töltöttünk egy kis időt, amíg Balának mutattam jeleneteket a Sweeney Toddból. Utána elhúztunk vásárolni. De amit fölálltunk a padról és mentünk pár lépést, már valami tróger drogosok elfoglalták a helyünket. Vásároltunk lángost Szandinak, Pistinek karamellát és nekem egy bazihosszú kóláskábelt. Közben terveket szövögettünk, hogyan is tudnánk elüldözni a helyünkről azokat a gyökereket. Visszaindultunk. Na és kivel találkoztam? Volt ovistársammal, Ryuval  *-* Olyan jó volt látni, nagyon nagyon nagyon régen találkoztunk, konkrétan oviban. Tényleg nagyon jó volt látni :):) Mentünk tovább A Padhoz Pistivel, Szandival, Eszterrel, Ágotával és Balával, ahol már nem azok az izék ültek, hanem két kislány. Nem tudom, hogy azok most hetedikesek voltak-e vagy nem is ismertük őket, de odamentünk, leültünk, és elkezdtünk ökörségekről beszélni össze-vissza, Bala énekelt és a kislányok egy idő után elmenekültek. Ott kínlódtunk. Utána újra felbukkant Ryu és kérdezte, hogy csatlakozhat-e. Mondtuk, hogy persze, nyugodtam :D Egész jól elvoltunk, és beindultunk. Egyre leépültebben viselkedtünk, szóval hoztuk a formánkat. Az ezután következő események sorrendjére nem emlékszem, csak annyira, hogy ördögbotoztunk, amiben kiemelném, hogy Pistiék nagyon profik. Azt hiszem, elkezdek félni tőlük. Jött hozzánk egy csomó osztálytárs, akik szerintem nem a társaságunkért maradt, hanem kipécézték maguknak A Padunkat. Elküldtük őket vattacukorért. Megint elvoltunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, és valahogy odakerült Vörös meg Márk meg még nem tudom hogy ki. Eltelt egy bizonyos idő, nekünk pedig kezdett feltűnni a vattacukor hiánya. Menjünk, keressük meg Ilikééket. De mikor már a világ másik felén voltunk, kiderült, hogy elkerültük egymást és ők már a helyünk körül legyeskednek. Nosza, menjünk akkor vissza. A vattacukor sikeresen átadva, bár az apróért Szandinak vissza kellett mennie Ilihez XD Sokan lettünk a padon. K.Fanni, Márk, Vörös, én, rajtam Bala, rajta Pisti, melletünk pedig Szandi(előtte rajta ültek). Megjegyezném, hogy az a pad valószínűleg 4 személyes lett volna, mikor gyártották. Elszorították a vérkeringésemet és már nem emlékszem, mikor, elmentek(vagy nem? …) utána eljött az ideje, hogy Ryu elmenjen… Bár mi se maradtunk már ott 5 percnél tovább, ugyanis közeledett a gyülekező ideje. Nem akarok gonosz lenni, de tanárnőnek szerintem az a hobbija, hogy fél órás késéssel essen be a gyülekezőhelyre. Pisti és Bala odaült az árok szélére a többiekhez, de mi 4en  elantiszociáliskodtuk magunkat onnan az út másik végére, mert Vörös megbántotta Ágotát. Már nagyon eluralkodott rajtam a zenehiány, ezért beraktam 3 zenét,amiket egész hazáig folyamatosan hallgattam. Be is mutatnám őket.

Az uccsó nem teljesen tartozik bele a zenei ízlésembe, de attól függetlenül krvára tetszik :D

Alkothatnék

Az 1. képről annyit, hogy olvasd el: Örkény István - Hogylétemről

90(91)

Összeszámoltam az előző blogon köbö 7 hónap volt az aktivitásom, azalatt az idő alatt 21 bejegyzést facsartam ki az agyamból.

Ellenben itt, szintén közel 7 hónap alatt 45 post-ot írtam.

Most tartok 90(mostmár 91) bejegyzésnél :) Már ha a zenéket is beleszámítjuk. És igen, BELESZÁMÍTJUK :D

Ne lepődj meg, ha elírtam valamit.

Úgy döntöttem, hogy most sokáig fogok fennmaradni. Bár… érzem, hogy kezdek fáradni, a szemeim fokozatosan vörösödnek és unatkozom. Nem tudok már mit csinálni, semmihez sincs kedvem, ráadásul a kiba’ elem is fogy a billentyűzetből, szóval ne lepődj meg, ha elírok valamit. A billentyűzet a hibás. Nos, keressünk valami élhető témát. Hmm… Ha lehetne olyat, hogy azokat a nyelveket, amiket kiválasztunk, rögtön meg tudnánk tanulni, akkor én az angolt, a japánt, a németet és az oroszt választanám, meg talán a franciát.

1:48-kor senki sincs életben rajtam kívül. Ez tény. Az is tény, hogy nem tudok beszélgetni, főleg idegenekkel nem. Ezt persze az internetes idegenekre értettem, mert a való életben még szép, hogy képtelen vagyok dumálni ismeretlenekkel.

A nővérem ma megkérdezte, hogy miért nem megyek bulizni… Pedig: “Elmehetnél itthonról, hallgathatnál zenét, táncolhatnál, új emberekkel találkoznál.” Hm, köszi. Pont ezek a fő okok, amiért nem megyek. Utálok elmenni itthonról, főleg, mert lusta vagyok. Itt minden olyan megvan, amire szükségem van, kivéve pár dolgot(embert, akik közül egyel lehetetlen kapcsolatot létesíteni MSN-en, Frászbúkon pedig nincs fent). Ez a “hallgathatnál zenét” dolog nem hangzana rosszul, ha az egyáltalán zene lenne. Ezekben a tipikus kis bulikban 100%, hogy olyan zenék mennek, amiktől hányok. Ráadásul itthon is tudok zenét hallgatni, de itt legalább az megy, amit én akarok. Táncolhatnék? Úgy nézek ki? Ó, igen, és új emberekkel találkozhatnék… Kihagyom. Mint mondtam, nem igazán találom meg a közös hangot másokkal, akiket nem ismerek.

Ebből világosan következik hogy NEM megyek buliba. Ha bealtatóznának egy gyenge pillanatomban és elhurcolnának egy ilyen helyre, valószínűleg megszöknék, ha meg nem lenne rá lehetőségem, keresnék egy csendesebb zugot és ott várnám, amíg valaki ki nem szabadít. Meg sem próbálnék alkalmazkodni. Engem hagyjanak békén. Itthon érzem magam a legjobban(meg egy bizonyos szőke társaságában, akinek mellesleg nincs facebookja, ezért szívesen felrúgnám, de azért szeretem).

Imvun próbáltam beszélgetni, hát mit ne mondjak, nem jött össze, Kulturáltan köszöntem, de azok vagy nem szóltak egy büdös szót sem és beszélgettek tovább, vagy köszöntek, de nem rendesen, hanem körülbelül így: owwww hiyya :$ Köszönöm, ennyi elég is. Következő room. Hello. Legalább visszaköszöntek, azt hittem, normálisak, de ők is picsák voltak. Ketten nyaltak egy szerencsétlen srácnak, aki nem is tudta, mit reagáljon az értelmes benyögéseikre: Luff ya dude :$ owww u r sxyyyyy. wana b my bf?

Mindannyian kapjátok be a tök mindegy mit a fantáziátokra bízom ti kis majdnem kimondtam mik kimondom ribancok.

Ma volt a Csillag születik első része. Voltak jók és katasztrófák. Én semmilyen körülmények között( ha valaki el meri mégegyszer mondani azt a kiba’ mindig minden körülmények között f@szságot, annak az arcába taposok) nem lennék ott zsűri. Nem akarok megbántani másokat. Ha nem tetszik valami, nem akarom megmondani, hogy bocs, ez most spec szar lett. Inkább annyit mondok, hogy jó, ezzel nem is hazudok akkor sem, ha tényleg szar, ugyanis a jó az azt is jelenti, hogy rendben, azaz csak jóváhagytam, hogy oké, megmutattad, köszi. Nem fogok nyalni, mint egyesek, hogy Jaaaaj, ez kúúúrvajóó lett, ez a legjobb dolog amit valaha láttaaaaam :$

Mindig meghalnak a kedvenceim. Felsorolom azokat, akik eszembe jutnak most hirtelen.

• Fred Weasley
• Dobby
• L(Death Note)
• Light
• Mello
• Matt
• Deidara
• Edward(Fma. Jó, újjáéledt, de attól még meghalt egyszer)
• Kurda(Darren Shan)
• Chrno
• Mikami(gondolom ő is meghalt…)

Nem tudom, kit hagytam ki ˙-˙ Remélem, még megbocsát valaha T_T

Pillanatnyilag Fred halála fáj a legjobban :’( Rest In Peace.

Van egy Death Note-om. Bárcsak működne… Folytatnám, amit Light elkezdett. Megtisztítanám a világot a bűnözőktől és az ide nem illő emberektől. Néhány emberfajtának(pl.kurvák) testhezálló halált adnék.

\Kivételesen\ Nem akarok hétfőn iskolába menni. Nem akarok elmenni sehova. Itt akarok maradni. Mikor leszek már végre beteg? Egész télen azon munkálkodtam, de nem jött össze. Ha az ÉLETnek van forgatókönyve, igazán kiírhatna végre.

Ma minden felidegesített. Nem lehetett hozzám szólni.

Nos, fiam, hármat ütött az óra, itt az idő, hogy nyugovóra térjek.