Majd’ két hete nem írtam. Szégyen. Mindig elfelejtem, vagy nincs kedvem, túl fáradt vagyok, és a többi és a többi… Esetleg játszom. Harry Potter és a Főnix Rendje magyarul. Egyszerűen imádom! Megszállott őrült idiótaként járom a Roxfortot titkok és jutalmak után kutatva, miközben lenyomok egy-két mardekárost, akik kötözködnek velem és Trimágus Trutyinak szólítanak. Ez a játék jól fog jönni egy öncélú projectemhez, ugyanis Harry Potteres ficet írok, a játék pedig segít pontosabban leírni a környezetet.
Az irodalom tanárnő állandóan beleköt abba, ahogyan beszélek. Rosszul fejezem ki szóban magam. Ezt teljes mértékben elismerem, képtelen vagyok egynél több értelmes mondatot szóban kifejteni. Írásban viszonylag meg vagyok elégedve magammal…
Az új órarend konkrétan egy nagy besz*patás. Nem fejtem ki bővebben, talán még a pénteki napról beszélnék. Első ránézésre az az egyetlen elviselhető nap, mert nem kell majd roskadásig teletömni a táskánkat tankönyvekkel és füzetekkel. Se médiára, se informatikára(ami dupla óra) nem kell hozni semmi. Továbbá apró örömök közé tartozik, hogy a mi angol csoportunk órája a Párizs teremben lesz, csak úgy, mint a rákövetkező francia. Az előző pénteki napok szünetei részben vándorlással teltek. Új épület, földszint, nyelvtan óra. Kollégium, “pince”, angol. Régi épület, első szint, matek. Kollégium, földszint, francia. Új épület, harmadik szint, dupla informatika. Zarándokoljunk ide-oda, miközben boldogan vigyorgunk egymásra és integetünk, hogy várjanak meg.
Vad olvasásba kezdtem. A Harry Potter és a bölcsek kövét meg a Harry Potter és a Titkok Kamráját 3 nap alatt olvastam el, a harmadik részben pedig nyakig benne vagyok. Az szakított meg, hogy nővérem hozott egy könyvet, ami nagyon felkeltette az érdeklődésem. A holttestek lenyűgöző élete.
Minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése