Őszintén meglepődtem. Arra számítottam, hogy a táska súlya(ami amúgy a tömege) ezúttal is ki fogja kezdeni a vállizomzatom(ami nincs), de nem! Nem hiszem, hogy kevesebb cucc lett volna benne, de akkor hogy? Megszoktam a bazinagy súlyát(mondom, hogy tömeg) vagy csak az egy hétig tartó izomláz van a dologban? Ki tudja, lényeg, hogy minden rendben. Nem emlékszem, kifejtettem-e már, mennyire gyűlölöm a tesi órákat… Egyszer biztos. Két dolgot rühellek benne különösebben: a futás és a talajtorna. Utóbbival foglalkozunk mostanság, és most még inkább taszít a tesi óra gondolata. Egyszerűen képtelen vagyok megcsinálni a feladatokat. A fejállást meg sem próbálom, halálosan félek tőle(mit halálosan, jobban mint a haláltól!). Meg az egész full megalázó, Én nem teszem ki ilyesminek magam, engem hagyjanak ki ebből, úgysem megy.
Ugorjunk. Teljesen kétségbe vagyok esve a dolgozatidőpontok miatt. Mi lesz, mikor, miből, satöbbi. nem érdekel, lesz, ami lesz.
Pisti befejezetlen rajza itt figyel. Nem, nem loptam el. Önállósította magát és pénteken az én lapomra kezdett művészkedni. Boldog lettem tőle. Kár, hogy nem fejezte be… Imádom a rajzait és azt is imádom, ahogy rajzol. Remélem, érthető voltam. Ha nem, az sem baj, elég, ha én értem.
Hirtelen felindulásból kezdtem el most írni, igazából nem terveztem. De muszáj volt írnom. Bezzeg a történetem nem megy. talán, ha számítógépen írnám… De nem akarom begépelni az eddigieket…
------------------------------------------
Nocsak, nocsak… A kis kötőjelek feletti sorokat tegnap írtam. Félbeszakítottak. Mindegy.
A mai nap( kedd van) szutyok volt. Lefáradtam, ráadásul anya meghiúsította azt a tervem, hogy sunyiban elkapjak egy kis influenzát. Beadattuk a szurit.
Holnap után töridoga… Az előzőt meg sem írtam, azaz mondjuk úgy, hogy nem adtam be, úgyis 1es lett volna… Nem tudom, észre vette-e. Meg hogy írunk-e javítót belőle…
Asszem ennyi lenne a mondanivalóm és még annyi, hogy aggódom :(
Érzem, hogy a kedvem megint elkezd süllyedni…