Ma reggel esett a hó. Oké, azt tudtam, hogy falura később érnek el a dolgok, de ENNYIRE? Budapesten már pénteken esett, nem? Na mindegy, lényeg, hogy ideért. Nem igazán maradt meg, értelme is csak annyi volt, hogy negyed órát késett a buszom.
Megsúgom, hogy ha nem lett volna hullapelyhes, akkor kapásból kétszer mentünk volna a Pompei-be, Pisti elgondolása szerint. Egyszer most pénteken és egyszer akkor, amint leesik a hó. Így azt hiszem, csak egyszer fogunk menni. Azonban nagy zűrzavar van akörül, hogy mikor menjünk és elengednek-e mindenkit. Én azért reménykedek.
Boldog vagyok. Kitaláltad, Ő miatta. Egyre több pozitív változást veszek észre. Vegyük a tegnapot. Köztudott, hogy rajz előtt mindig a többi fiúval ül közvetlenül az ajtó előtt. Tegnap viszont minden előjel nélkül odacsücsült hozzánk. Ilyen érzésem volt: :D:D:D Majd gondolt egyet és odahozta a cuccát is! Érzések: *________* (L) Kitalálod mi következett? Nanáá, jött Mazsola… Érzések: –.-“ T_T :@ >_<
Lám-lám, ez a mai nap… Matek előtt történt, azt hiszem. Igen, úgy volt, ugyanis én az új helyemen voltam. Az a hely két szempontból trágya: Nincs ott Szandi, Pisti és Bala. Pedig már majdnem! Minden kritériumnak megfelelően ültünk! Nem a régi jó helyemen ültem, a padnak a másik oldalát foglaltam el és egy fiú, nevezetesen egy Pisti ült mellettem. De nem! Tanárnőnek ez nem tetszik, inkább elküldi a ‘csába Balával és Szandival együtt. Nem szeret minket a tanárnő. Nos, a másik szempont: Minden amit látok onnan a táblából egy nagy büdös semmi. Ki volt az a hülye, aki eltalálta, hogy a terem legszélére tegyük a padot a tanári asztallal egy síkba? Elhatároztam, hogy matekon ezentúl nem fogok figyelni. Megtanulhatta volna tanárnő, hogy csak olyan helyen és olyan személy mellett vagyok képes figyelni, aki(ami) számít nekem. Sebaj, a matek órai rajzaim meg fognak szaporodni.
És most elmesélném, hogy mi is történt órán. NEM a mi termünkben voltunk, hanem a régi, jó kedves tavalyi termünkben. Sokkalta jobb, nagyobb és szép emlékek fűznek oda. Mivel kishíján leghátul ültünk, a régi jó helyünkön, én speciel nem láttam szart se. Ezért Szandival elkezdtünk nosztalgiázni, mi minden történt tavaly abban a teremben. Két példa: Kakaós csiga, amely maradványa még mindig ott virít a falon és az Anyátok közt. Bala és Pisti a lehető legtávolabb ültek tőlünk, már csak ott volt hely. Emlékeket gyűjtöttünk és hagytunk magunk után. Lefaragtunk a padból 2 kis darabot és üzentünk a kicsiknek(firkáltunk a padra).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése