×_Hiko_×

Bizony, hosszú nap volt ez a mai. Hajnalig(sztem már bőven 4 után) forgolódtam :( Megint nem tudtam aludni. Elkeserítő… Aztán anyum 7kor ébresztett, mert elhatároztam hogy megyek vele a vásárba. Tudom, hülye ötlet volt de ez volt az egyetlen út, hogy végre vele legyek. Már kezdett hiányom lenni. Jött nagyi is. Általában szeretek velük lenni. Kivéve ha anya mérges rám…

Megmutattam nekik az új zenéket az mp4emen. Imádom. Blessthefall, Escape the Fate, Devil wears Prada, Underoath, Alesana. Majd a post végére beszúrom a legjobb zenét.

Érkezés a vásárba, Hiko megrémül. Rég látott ennyi embert. Halálfélelem. Anyumék ezt persze nem érthetik… Nem foglalkoznak vele. Csak azzal, hogy ne legyek olyan, mint aki karót nyelt. Már hogyne lennék olyan? Amúgy meg nem direkt volt… Mindig ez van nagy, ismeretlen tömegben. Jobbra néztem: marhaságok. Balra néztem: bőrpapucsok. Továbbmegyünk. ugyanez csak másik oldalon. Elhaladtam egy papucs mellett ami egész elviselhető volt. Próbáltam egy 38asat, az kicsi volt. Persze hogy volt nagyobb és kisebb, de olyan pont nem amilyen jó lett volna… De annyira nem izgatott. Mindenhol meg kellett állni és megnézni a ruhákat. Anyum és Nagyi ajánlgatták nekem a csinibbnél csinibb csillogó-villogó csajszis ruhákat, én meg csak röhögni tudok. Ugye ezt nem gondolták komolyan? Elkezdett tűzni a nap. Nem tűröm a meleget. Rosszul lettem az álmosságtól. Legalább is azt hittem. Lehet hogy éhes is voltam… Kérek lángost? Nem kérek lángost. Essünk túl ezen az egészen minél gyorsabban. De hülye voltam hogy eljöttem. Mindenfelé mászkáltunk. Az egész egy nagy szenvedés volt. Összesen 3 dolgot láttam ami elviselhető lett volna, de persze hogy nincs olyan ami jó lenne … Annyira jellemző :S Hát én milyen hálás voltam mikor elhagytuk a vásárt! dél körül. Soha többé nem megyek el!

Itthon boldog szülinapot kívántam Zsebónak és Boldog névnapot Boginak ^^ Aztán vártam hogy Szandy feltolja magát msn-re. És megkérdeztem tőle A Kérdést. A válasza nem pont az volt amire számítottam… :O[<-nem bántásnak szánom :(  ]

Utána Bogi. Vele teljesen meg voltam elégedve :D

Majd Zsebi. Nem is olyan rossz, de eddig Bogié visz mindent :)

Zita véleménye akár versenybe is szállhat Bogiéval :)

Beszélgettünk még egy kicsit és elhatároztam hogy anyumnak bevallok mindent.

Pár hónapja( na ja, már majdnem egy év…) elkezdtem gondolkodni, hogy én akkor most milyen is vagyok? Gondolkoztam és egy kis rávezetéssel, elkezdtem kutakodni egy stílusról, témáról, hogy Mi Van, Ha. Ez a Mi Van, Ha egészen bevált. Egyre több dolognak néztem utána, egyre többet olvastam róla. És asszem azt kell hogy mondjam, mintha személyleírást olvastam volna O.O Kivéve a kinézet. Még “kicsi –.-“ vagyok és annak is megvannak a határai, hogy meddig hogy kell/kellene kinéznem\ társadalmilag elfogadott kinézetem legyen. De már előtte is tervezgettem, hogy Igen, én így érezném jól magam. És Igen, ez én lennék! Egyre többet tudtam meg, egyre több dolog igaz volt a lelki világomra és a legmélyebb, legalapabb, legigazibb személyiségemre. Vártam. Vártam. És azt hiszem, muszáj kijelentenem, nem bírom tovább magamban tartani. Mi Van, Ha, Talán…, Meglehet, Meg vagyok róla győződve hogy emo vagyok. Magamban már többször kimondtam, megállapítottam, de így mégis más. Viszont ez a színtiszta igazság. A megálmodott hajformám és színem idén még nem lehetséges :( De én várok. Így is örülök annak, hogy anya beleegyezett.

Szval, elmondtam neki a lényeget. Semmi magyarázat, csak az, hogy emo vagyok. Először meg volt “rémülve”, hogy az milyen szörnyű, meg ilyesmik, meg hogy ne legyek már az! De elmagyaráztam neki, hogy ez nem így működik… Elmeséltem neki mindent, amit feljebb írtam.  Megkérdeztem, hogy miért olyan szörnyű ez az egész? A válasz: Mert azt mondják. Hát igen, ez a baj! Az anti-társaság kitalációi, kreálmányai és a tévhitek. Elhatároztam, hogy bevezetem anyum abba, hogy tulajdonképpen mi is ez. http://emofriend.gportal.hu/gindex.php?pg=24234573 Erről az oldalról mutattam neki hogy akkor most mi van és miért. 3 dolgot elolvastattam vele és a véleménye megváltozott. Azt mondta, hogy ez egyáltalán nem rossz! Csak ő sajnos nem tudja átérezni… Meg azért kérdezett is tőlem. Például, nem értette, hogy honnan tudok a világ dolgairól. Elvégre bele születtem a jóba és nincs semmi problémánk. Ez nem ezen múlik! Én nem tehetek semmiről. Nem nagyon volt beleszólásom, hogy akkor most milyen vagyok és milyen nem. Vagyok amilyen vagyok, és nem akarom megváltoztatni. Csak az igazság és semmi más. Olyan kérdése is volt, hogy egybe függ-e az, ahogy az idegen emberekhez viszonyulok és az emo stílus. A válaszom nem. Ez két külön dolog. Teljesen. Azt is megkérdezte, hogy milyen csalódás, bánat, fájdalom ért már engem. Hát nehezen, de el tudtam mondani neki. Sírtam is :( Rossz volt rá visszagondolni. Na, akkor én komolyan depressziós voltam… Nem hazudok. Miért tenném? Aki velem volt, az biztos láthatta rajtam. Anya akkor csak egy kicsike hisztinek nevezte az elején, de utána már elküldött a francba, hogy álljak le, mert már idegesítő. Ez szarul esett. De pár hónap után, nagy nehezen kihevertem… De a felemlegetése nem tesz valami jót :(

Végül, anyum mondta, hogy mellettem áll meg ilyenek, addig, amíg nem lesz “súlyos” következménye. Sztem ebből nem lehet. Mondom, hogy a depresszió és az emo nem mindig ját együtt!! Elmondtam neki, hogy már nagyon szeretném a kinézetemmel is érzékeltetni. Ha minden jó lesz, jövőre lesz orrpircingem. És a hajam be lesz festetve feketére, piros csíkokkal és a frufrum elöl lila lenne(ugyanígy oldalra lenne növeszte mint most)

A szájpc még egyelőre nem megengedett :( Anyum ellene van. Na mindegy, majd ha 18 leszek. Addig tudok várni.

Szandy feltett egy kérdést, hogy akkor most pink-feketében fogok-e járni és szarni fogok az öltözködésre?

Hát… nem feltétlenül csak abban fogok járni. Olyan ruhát fogok felvenni, ami tetszik, amiben jól érzem magam és amit igazán illik hozzám. Szeretnék felhagyni azokkal, amiket anya vesz nekem a saját ízléséhez igazítva…

A másik rész egyáltalán nem fog változni: leszarom a márkákat. Mint mindig. Csak ilyen értelemben szarok az öltözködésre.

Lényeg: Nem kell nagy változásra számítani. Ugyanaz leszek, mint aki voltam, csak előhozom a legmélyebb, legalapabb, legigazibb személyiségemet. Ne utáljatok ezért…

Hatalmas teher esett le a szívemről :) Megtudtam, milyen vagyok, és kegyetlenül örülök neki =) Örülsz velem te is? :D Na jó, nem bszogatlak.

Van egy dolog viszont, amitől félek. Mi van, ha poser-nek/pózernek fognak tartani engem? :( Nem vagyok az.. Miért lennék? Én igazinak érzem magam… És tényleg szó sincs arról, hogy poser lennék. Csak a félelem azért meg van bennem …

Eme kimerítő beszámoló után sokkal jobban érzem magam.

Mondtam már, hogy a társadalom szar?

De ezt majd legközelebb. Már kezdek fáradt lenni.

<3

Szia és Jóéj/Reggelt/Napot

×_Hiko_×