Na, én azt hiszem megfogadtam, hogy többé nem fogok idiótán viselkedni, mert vannak, akiknek nem nézik jó szemmel. Nem fogok ugrándozni, nem fogok ultra hangosan röhögni és nem fogok direkt hülyét csinálni magamból. Csak meghúzódok és békén hagyok mindenkit aki nem szereti ha mozgolódok. Még azt se fogom hagyni, hogy lássa, hogy mosolygok. Hátha jobban fogja tőle magát érezni és nem fog érti utálni. Holnap le fogok tesztelni valamit, de már előre látom mi lesz belőle.
Mielőtt még elkezdtem az új életmódomat, elmondom hogy (erőszakkal) begumiztuk Pisti haját, egy pillanatig. Találtunk egy rózsaszín hajgumit, és ráerőszakoltuk Pistire, de azonnal ki is szedte a rohadék. Na ennyi. Viszont nekem nagyon tetszett.
Ezentúl nem fogok visongatni és vidámkodni, mert idegesítő. Mások sem szeretik. Főleg Ő nem. Azt hiszem. Inkább mondják rám hogy depressziós meg hasonlók, de ne akarom hogy utáljon. Így sokkal jobb lesz, én sem pazarolok el energiát és ő sem pazarol arra, hogy azon gondolkodjon, hogy mennyire idegesítő vagyok. A nem-visongatásba az is beletartozik, hogy nem fogom ordibálni, hogy yaoi forever. Ezzel idegesítem őt a legjobban. Azt hiszem, így már mindenki kivétel nélkül tudja, hogy kire célzok. És nem érdekel. Ahogy én sem érdeklem őt. Asszem ez a barátkozás dolog már egy halva született ötlet volt, sose vált be és nem is fog. Jó ez így, hogy a hátam mögött fejezi ki az utálatát? Ugyanolyan, vagy rosszabb, esetleg jobb lenne ha előttem csinálná? Ezen már gondolkoztam, most ki is hagynám.
“Sosem volt enyém, de mégis visszavárom
Belül reszketek, ha magam előtt látom
Őt
Bennem minden összedőlt”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése